Keresztény szemmel

D. Ordass Lajos

Hozzászólás a cikkhez

Virágvasárnap

"Ha valaki szól nektek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és legott el fogja bocsátani őket." (Mt 21,3)

Uram! Jeruzsálembe való bevonulásodat így jósolta meg a próféta. Ha ez a Jeruzsálem környéki ember megtagadja jószágainak rendelkezésedre bocsátását, zökkenőt okozhatott volna a jóslat teljesülésében. Tiszteletadással állok meg ennek az ismeretlenség homályában maradt embernek az alakja előtt, akiről ennyi határozottsággal szóltál tanítványaidnak. Ő, mihelyt meghallotta a varázsmondatot - "Az Úrnak szüksége van rájuk" -, legott elbocsátotta szamarát és annak csikaját. Az az ember nagyon szerethetett téged.

Egy pillanatra ez a gondolat kísértett meg: hány keresztyén embert szégyenít meg az az ismeretlen ember! De aztán visszaparancsoltam gondolataimat önmagamhoz. Ha én hasonlítom össze magamat vele, akkor ez az összehasonlítás nem a javamra dől el. Tőlem nem a szamaramat és a csikaját kívánod. Ilyenem egyébként nincs is. És te sohasem kéred tőlem azt, amim nincsen. Tőlem csak itt-ott egy szót, könnyen nélkülözhető pénzösszeget vagy egy-egy embersegítő mozdulatot kívánsz. Bár hallom a szót: "Az Úrnak szüksége van rájuk" - mégis gyakran megtagadom. Ezzel gátolom a te szándékaidat.

Légy segítségemre, Uram! Ne így legyen ezután! Jobban szeresselek!

Nagypénteken

"Elvégeztetett!" (Jn 19,30)

Uram! Megváltó műved végeztetett el. Így: véres haláloddal. Az emberben és a világban hatalmaskodó gonosz ellen nem elég a bölcs tanító szó. Ha valaki volt a világon, aki a nemesebb életről, az új és jobb emberről vonzó tanítást adott, akkor az minden bizonnyal te voltál. De tanításod - és az azt igazoló páratlan életpéldád - a gonosszal szemben nem elég. Keresztyénségen kívül és keresztyénségen belül is hiú ábránd marad haladásról, fejlődésről, fölvilágosodásról vagy ezekhez hasonlókról beszélni. A Golgotán a kereszt örök időkig tanúskodik erről: szép tanítás vagy hősi példa a gonoszt megverni és legyőzni nem tudja.

Véres halálod napján nyisd meg szememet is, szívemet is. Kereszted győzzön meg: a gonoszt csak a legnagyobb hatalom - a szeretet - győzheti meg. Ha a bűn elleni küzdelemről van szó, akkor olyan szeretet kell, amely kész elmenni egészen a megváltó halálig. Vedd le ajkamról ezeket a kis szavakat: haladás, fejlődés, fölvilágosodás. Helyükbe ültesd a legnagyobb szót: megváltás!

"Elvégeztetett!" Megváltó műved végeztetett el. Itt van az én menedékem! Itt van az én hazaérkezésem!

Húsvétvasárnap

"Ne féljetek! Menjetek el, mondjátok meg az én atyámfiainak, hogy menjenek Galileába és ott meglátnak engem." (Mt 28,10)

Uram! Hol voltak a tanítványaid, amikor föltámadtál?! Nekik "harmadnap"-ig nem lett volna szabad elmozdulniok sírod mellől! Azt hiszem, az emmausi úton az enyhe szemrehányást már gyengéd szereteted tölti el: "restszívűek". Bibliámban olvasok a tanítványoknak a "zsidóktól való félelmé"-ről is. Meglapultak? Diadalutadon jó volt veled járniok?! De most - jaj! - ők kerülhetnek sorra? Valóban határtalan kegyelem volt, amikor Galileába hívattad, és ott meggyőzted őket föltámadásod tényéről. Életünk fordulópontjáról.

Keresztyén hitem beteljesítője a föltámadásodról való bizonyosságom. Enélkül válogatok kijelentéseid között. Az egyiket elfogadhatónak tartom, a másikat mint "lehetetlen"-t elutasítom. "Rest" a szívem a teljes evangélium elfogadására. Amíg föltámadásod csodája el nem tölti a szívemet, addig ez a szív fél. Emberektől... és elmarad a bizonyságtétele. Bűntől... és eláll a harctól... Haláltól, kárhozattól fél ez a szív, melyet a halál fölött aratott győzelmeddel éppen ebből a rabságból váltottál ki.

Élő Uram! Légy hozzám is kegyelmes!

Mennybemenetel napján

"A Szentlélek eljő rátok és lesztek nékem tanúim Jeruzsálemben, mind az egész Júdeában és Samáriában, és a földnek mind végső határáig." (ApCsel 1,8)

Uram! Tanítványságuk kezdő idején apostolaidat egyszer már kiküldötted tanításra, gonosz lelkek kiűzésére, betegek gyógyítására. Akkor korlátot is szabtál: "Pogányok útjára ne menjetek és samaritánusok városaiba ne menjetek be!" (Mt 10,5) Az még csak szárnypróbálgatásuk volt. Most - búcsúszavaddal - tanúskodásra küldöd őket. Halálodról és föltámadásodról kell tanúskodniok. Elmondani: bűneinkért meghaltál a keresztfán. Meghirdetni a hallatlan igazságot: győzelmet vettél a halálon! Korlát most nincs: "a földnek mind végső határáig" küldöd őket.

A benned hívők életének - minden hű hivatásteljesítésen túl - a legfőbb értelme ez a bizonyságtétel. Ennél nagyobb mondanivalónk nincs. És erre van a legégetőbb szüksége a világnak. Megértem ma: tanúskodnom kell. Nem szűk ismerős körben csupán, hanem falum, városom, hazám, világunk "mind végső határáig". Amerre akaratod vezet.

Szentlelked által adj szívembe föladatom végzéséhez elégséges buzgóságot és embertársaimhoz könyörülő szeretetet.

(Részletek az Útravaló című kötet második kiadásából)

::Nyomtatható változat::