Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Annak idején lapunkban is hírt adtunk arról, hogy 2003. március 23-án II. János Pál pápa boldoggá avatta Batthyány-Strattmann Lászlót, a "szegények orvosát". Az elmúlt hét közepén Paskai László bíboros, nyugalmazott esztergom-budapesti érsek bejelentette, hogy a pápa előreláthatólag még az idén boldoggá avatja Ausztria és Magyarország utolsó uralkodóját, IV. Károly magyar királyt, I. Károly osztrák császárt (1887-1922) is. A szentek tisztelete a kereszténység három nagy ágazata közül kettőnek - a katolikus és az ortodox egyháznak - a jellemzője. A protestantizmus elvetette és elveti a szentek tiszteletét, de vélhetően az Evangélikus Élet olvasói számára sem érdektelen a katolikus egyház boldoggáavatási eljárásának mibenléte. Az alábbiakban ezt ismertetjük röviden a Magyar Távirati Iroda írása nyomán.

A katolikus egyház boldoggáavatási eljárása (latinul: beatificatio) a szentté avatási eljárás első része.

Az egyházban mindig is voltak szent életű emberek. Amikor egy keresztény emléke körül a megbecsülés, a csodálat, a tisztelet légköre bontakozik ki, amikor a hívek a kegyelem ajándékáért fohászkodnak hozzá, akkor az egyházi vezetés feladata, hogy megállapítsa az életszentség valódiságát, azt, hogy az illető személy valóban hősies fokon gyakorolta-e a keresztény erényeket. A hősiesség nem feltétlenül jelent kivételes tulajdonságokat: állhat abban is, hogy az illető nagylelkűen és a tökéletességre törekedve teljesítette mindennapi kötelességeit. A mindennapi élet az életszentség csúcsaira való jutás legáltalánosabb helye.

A boldoggá avatáshoz a kánonjog szerint az erények hősies gyakorlásán túl szükség van csodára is, amelyet Isten szolgája közbenjárásának tulajdonítanak. Kivételt képeznek a vértanúk, mivel maga a vértanúság, amelyet valaki Isten iránti szeretetből szenved el, a hit szempontjából az isteni kegyelem egyértelmű jele. A vértanú és nem vértanú boldogok szentté avatásához a boldoggá avatás után újabb csodára van szükség. A csodának minősülő tény természetfölöttiségének megállapítása rendkívül szigorú követelmények alapján történik. A teológiai vizsgálatot megelőzően orvosi bizottság tanulmányozza az ügyet tudományos szempontból. Erre azért van szükség, mert a vizsgált csodás tények általában testi gyógyulások. Az egyház illetékes szerve olyan saját orvosi gárdával rendelkezik, amelynek tagjai a legkiválóbbak közé tartoznak mind szakmai, mind erkölcsi szempontból.

A szentté avatási kongregáció részletesen szabályozza, hogy milyen feltételek mellett fogadja el hitelesnek a csodát. Általában áttétes rákos betegek gyors gyógyulását szokták a kongregáció elé tárni. Az ilyen betegekről a végső stádium miatt már az orvosok is lemondtak, ők azonban hirtelen mégis felgyógyultak. Amikor bekövetkezik a csoda, akkor az egyház számára ez annak az egyértelmű jele, hogy Isten egyik kiválasztott emberéről van szó. A kongregáció minden ilyen esetben rendkívül részletesen vizsgálódik. Ez azt jelenti, hogy több, egymástól független orvoscsoporttal vizsgáltatják meg a beteg kórtörténetét.

A majdani boldog ügyének összes dokumentációja a "Causa". Ennek írásos formája a "Positio", amely magába foglal egy tömör életrajzot, valamint a jelölt erényeinek részletes és dokumentált ismertetését. Ezt az anyagot három bizottság tanulmányozza: a történelmi a leendő boldog írásainak hitelességét és tanbeli tisztaságát, az orvosi a csoda természetét és igazolhatóságát, a teológiai pedig az erények hősiességi fokát, illetve - ha vértanúról van szó - a halál körülményeit vizsgálja.

A "Postulator" az a személy, aki hivatalosan kéri a szóban forgó személy boldoggá avatását, a "konzultorok" pedig azok a teológusok, akik felülvizsgálják a benyújtott bizonyítékokat. Őket nevezték valamikor "az ördög ügyvédeinek", mert az a feladatuk, hogy kimutassák a nehézségeket. Minden egyes esetet kilenc teológus tanulmányoz egymástól függetlenül, majd egy közös gyűlésen megvitatják az ügyet. Elemzéseiket írásban, olasz nyelven továbbítják a bíborosi testületnek, a végső döntést pedig természetesen a pápa hozza meg.

Az életszentség a hit szemével Isten ajándéka az egyház számára - és ez bizonyos fokig történelmi jelenség is, amely koronként változik. A jelenben például nem annyira a hősies cselekedeteken van a hangsúly, hanem inkább az erényekben való dinamikus növekedésen. Még jelentősebb változások történtek a vértanúk esetében: azelőtt csak a fizikai kínzást vették tekintetbe. Ma viszont már ismeretes, hogy legalább ilyen súlyos lehet a lelki bántalmazás - az agymosás, a személyiség megtörése - is. A teológiai bizottságnak van még egy feladata: ki kell mutatnia a boldoggá avatás időszerűségét.

A szentté avatást 1170-ben III. Sándor pápa vonta a pápa hatáskörébe, módozatát, a boldoggá avatást pedig VIII. Orbán pápa (1623-1644) határozta meg. Eszerint először a területileg illetékes püspök vizsgálja ki, hogy a jelölt valóban szent életet élt-e, történtek-e közbenjárására csodák, illetve hogy nem részesült-e meg nem engedett tiszteletben. E vizsgálat lezárása után, ha az illető szent híre tartja magát, tíz év múlva indítják a pápai felülvizsgálatot. Ha a jelölt halála után 50 évvel a szentségének a híre még mindig eleven, s legalább egy csoda történt általa, a pápa boldoggá avathatja. A boldoggá avatott személy "boldog" (beatus) címet és korlátozott tiszteletet nyer. A boldoggá avatottat egy meghatározott területen (országban vagy szerzetesrendben) nyilvánosan tisztelhetik (zsolozsmában és szentmisében), de ereklyéit nyilvános tiszteletre nem tehetik ki, és templomot sem szentelhetnek a tiszteletére. A boldoggá avatás rendjét legutóbb II. János Pál pápa 1983. január 25-i keltezésű, Divinus perfectionis maister című apostoli konstitúciója határozta meg. A vatikáni Szenttéavatási Ügyek Kongregációját 1588-ban alapították, azóta ez foglalkozik a boldoggá és szentté avatások ügyével.

Az 1609-től 1999-ig terjedő időszakban 1742 személyt avattak boldoggá. Az 1989/90-es fordulat óta eddig két magyar boldoggá avatására került sor: Apor Vilmos vértanú győri püspökére (1997), illetve Romzsa Tódor vértanú ungvári görög katolikus püspökére (2001).

II. János Pál pápa szeretne a volt kommunista országok régiójából minél több arra érdemes hívőt boldoggá és szentté avatni azért, hogy ezzel is a világ elé tárja a diktatúra alatt tanúsított helytállásukat. A magyar jelöltek két kategóriába tartoznak. Az elsőbe azon kiváló emberek sorolhatók, akik a kommunizmus ideje alatt a hitükért, az emberi jogokért szenvedtek mártíromságot. Ezeket felterjesztették Rómába. A pápa azok iránt is érdeklődik, akik kiemelkedő életutat jártak be. A boldoggá avatásra váró magyarok között van Mindszenty József bíboros, Márton Áron gyulafehérvári püspök, Scheffler János, Bogdánffy Szilárd, Salkaházi Sára és a karmelita Marcell atya.

(MTI)

::Nyomtatható változat::