Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Az interjú készítésekor már csak hatan maradtak versenyben, közöttük a miskolci lány, az ELTE TTK harmadéves matematikatanár szakos hallgatója. Személyes találkozásunk azt igazolta, hogy a filigrán énekes valóban önmagát adja. Ezúttal is tele volt derűvel.

• Mi a tétje tulajdonképpen ennek a vetélkedőnek azon kívül, hogy ismertté váljatok a képernyőn keresztül?
• Az első helyezett azonnali lemezszerződést kap, és a többiek számára is megadatik a lehetőség, hogy ismert énekesekké váljanak.
• Jelenleg az ELTE-n tanulsz, matematikatanárnak készülsz. Az éneklés és a pedagógusi pálya megfér egymás mellett?
• Én elsősorban a tanítás miatt jelentkeztem erre az egyetemre, és számomra nemcsak az a fontos, hogy majd leadjam az anyagot, hanem az, hogy kommunikáljak a diákokkal. Fontos, hogy hatással legyek a gyerekekre, mert a tinédzserkor elején nagyon fogékonyak mindenre, és én szeretnék segíteni a döntéseikben. Igényesen szeretnék a tanári pályán működni, remélem, hogy beérek majd erre.
• Gyermekkorod óta vágytál színpadra lépni?
• Erről csak álmodoztam. Sokáig nagyon félszeg voltam, emiatt el sem tudtam képzelni, hogy valaha is közönség előtt szerepeljek. Egyedül nem is lett volna bátorságom, de többen biztattak, hogy ha már kaptam ezt a talentumot, használjam is, és ez az érv döntött. Nem készültem és nem is készülök arra, hogy sztár legyek.
• Sokan felkapták a fejüket egyik nyilatkozatodra, mely szerint te a hitedet komolyan gyakorló ember vagy. Rivaldafény és hívő élet - nem ellentmondásos ez?
• Véleményem szerint nem. Bár valóban nagy kihívás ebben a műsorban szerepelni, már csak azért is, mert jó időre kiszakadtam a szeretteim - szüleim, barátaim - köréből. A művészvilágban pedig sok a furcsaság. Az is tény, hogy más az értékrendjük, mint nekem, és emiatt furcsának is találnak engem, amikor visszafogottabb vagyok. Azt hiszik, hogy önbizalom nélkül lépek színpadra.
• Mennyire veszed figyelembe a szeretteid, barátaid véleményét? Ők mit várnak tőled: azt, hogy sztárrá válj, és ők majd büszkék lesznek rád - vagy inkább féltenek a sztárságtól, és időnként figyelmeztetnek is?
• A családom Miskolcon él. Szinte naponta tárgyalunk meg velük mindent, mint ahogy az itteni barátaimmal is. Valamennyien féltenek, mert a verseny valóban olyan, mint egy sodró áradat. Napi harcom, hogy megtartsam azokat az értékeket, amelyeket fontosnak tartok, hiszen a nap 20-24 órájában más hatások érnek. Örülök, mert a szeretteim nemcsak a jót mondják meg, hanem kifejezetten kritizálnak is, de ezek a vélemények sohasem bántóak. Örülök, hogy olyan kontroll alatt lehet az életem - Istenbe vetett hitem és a barátaim önzetlen szeretete miatt -, mely valóban megtart minden nehézségben.
• Már gyerekkorodban kiderült, hogy tehetséges vagy, és később zeneileg is képezted magad?
• Nem vagyok képzett, mert annak idején nem volt elég kitartásom, nem vettem elég komolyan a tanulást. Néhány évig ugyan jártam zeneiskolába, autodidakta módon tanultam gitározni, de az énekléssel csak most kezdtem el rendszeresen foglalkozni. Most látom csak igazán a gyengeségeimet, és igyekszem pótolni a hiányosságokat. Ha mégis jól sikerül a szereplésem, az azért van, mert mindig kérem Istent, hogy erősítsen meg, és hogy a dalokon és a személyiségemen keresztül jussanak el arra a felfedezésre a hallgatóim, hogy érdemes Istent keresni. Persze ez nem ennyire direkt dolog, én csupán azt érzem, hogy maximálisan tegyek meg mindent a színpadon, és a többi már nem az én feladatom.
• Milyenek a te imáid? Olyanok, hogy neked vannak álmaid, terveid, és ezekre Isten adjon áldást, vagy olyanok, hogy Isten tervei valósuljanak meg az életedben?
• Nagyon sokszor láttam, hogy hiába szeretnék én valami jó dolgot, ha végül az rossz felé visz. Ezért inkább úgy imádkozom: ha az, amit teszek, segít engem és rajtam keresztül másokat abban, hogy Istenhez közelebb kerüljünk, akkor nagyon jó, de ha nem, akkor inkább azt kérem, ne legyek sikeres. Hiszen ez utóbbi önmagában nagyon keveset tud adni, sőt néha felőrlő és üres. Meggyőződésem, hogy ha csak a sikerben keresném életem értelmét, akkor most nagyon boldogtalannak érezném magam, de remélem, ez nem így van - teszi hozzá kedves mosollyal Vera.
• A dalválasztásodból is sok minden kiderült. A U2-szám tulajdonképpen egy imádság, sőt az azt követő is mély lelki tartalmú dal volt.
• Alapelvem, hogy ha választhatok, akkor először a szövegre figyelek, majd az előadó személyiségére. Úgy gondolom, mindkét esetben rám illő a zeneszám tartalma, és valóban úgy éltem át, mint egy imádságot. Egyébként is az a törekvésem, hogy mindig teljes szívvel énekeljek.
• Hetek óta szinte össze vagytok zárva. Van alkalmad a többiekkel időnként a hitedről, Jézus Krisztusról beszélni?
• Igyekszem a lehetőségeket megragadni, de ezek általában nem direkt szituációk, hanem rejtettek. Tehát például egy-egy lenéző, durva megszólalásra nem úgy reagálok, mint ahogy az megszokott. Már csak azért sem, mert pontosan azokhoz az emberekhez szeretnék szólni, akik még nem találták meg az életük igazi értelmét. Én mindig tudtam, hogy létezik egy teremtő Isten, de túl sok közöm nem volt hozzá. Három évvel ezelőtt, amikor személyessé vált a kapcsolatom Jézussal, akkor találtam meg életem célját. Ezek a szereplések bár fontosak számomra, de nem annyira meghatározóak, mert Isten olyan szabadságot adott, hogy nem kell mindenáron kapaszkodnom egy-egy lehetőségbe. Vágyom arra, hogy még inkább a szeretet üzenetközvetítője legyek.

Nagy Imre (Jelige, 2004. január-február)

::Nyomtatható változat::