Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2004
- 14
- Heti útravaló
Élő víz
Hozzászólás a cikkhez
Heti útravaló
Ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. (Jn 3,14-15)
Böjt hatodik hetében, nagyhéten az Útmutató reggeli igéi Jézus szenvedéstörténetét tárják elénk, és az ószövetségi előképek is erre emlékeztetnek. Így a póznán lévő rézkígyó vezérigénk szerint a keresztre feszített Üdvözítő jelképe. Jézus virágvasárnapi bevonulása is a próféciák beteljesedését hirdeti. János szerint "az ünnepre érkező nagy sokaság" (Jn 12,12) kiált így az Izrael Királyához: Segíts, ments meg, üdvözíts! (Zsolt 118,25) Az őskeresztény himnusz hirdeti: Jézus megalázta magát, és engedelmes volt egészen a kereszthalálig (Fil 2,8). Krisztus a mennyei Atya által "rendelt időben halt meg értünk, istentelenekért" (Róm 5,6).
Az Úr a viharban szól a vele perlekedő Jóbhoz: "Én kérdezlek, te meg oktass engem!" (Jób 38,3) De Jób egyetlen kérdésre sem tud felelni, ezért inkább ő kéri ugyanezt Istentől, majd bűnbánatot tart porban és hamuban (Jób 42,4.6). Isten az első páskabárány vérének életet mentő szerepére emlékezteti népét: "Zárd magadra az ajtót!" (Ézs 26,20) Mi is csak úgy menekülhetünk meg az ítéletkor, ha Jézus vére megtisztít bennünket.
Nagycsütörtökön átélhetjük: "Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az Úr!" (Zsolt 111,4) Jézus megmossa tanítványai lábát, s ezzel példát ad nekünk, hogy mi is úgy tegyünk (Jn 13,15). Az úrvacsorában testét és vérét adja, hogy ezt cselekedjük az ő emlékezetére (1Kor 11,24.25).
Nagypénteken az Atya legnagyobb tettét ünnepeljük: "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16) A Golgotán minden "elvégeztetett" (Jn 19,30). "Mert Isten azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne." (2Kor 5,21)
Nagyszombaton arra emlékezhetünk, hogy Hóseás jövendölése először Jézus feltámadásában vált valósággá: "Harmadnapra föltámaszt bennünket, és élünk majd előtte." (Hós 6,2) Ő az elhunytak zsengéje. "(...) Azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi." (1Kor 15,23) Ma még minden "élőhalottnak" szól a felhívás: "Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz, (...) törekedjünk megismerni az Urat!" (Hós 6,1.3) Kérhetjük Urunkat: "Legyen győzelmünk, add meg ezt, / A diadalmas szent kereszt!" (EÉ 189,6)
Garai András
::Nyomtatható változat::
|