A hét témája

Evangélizáció - csak fiataloknak!

Hozzászólás a cikkhez

A Jézus Ház (JesusHouse) elnevezésű rendezvénysorozat - amelynek gazdája a német ProChrist Egyesület - célja az, hogy a 16-25 éves korosztály számára befogadható módon hirdesse az evangéliumot. Az idei, március 17-21. között megrendezett és műhold segítségével közvetített program során a fiatalok Európa-szerte több mint 700 helyszínen léphettek be a Jézus Ház ajtaján. Az evangélizációt hazánkban és Erdélyben is számos gyülekezetben figyelemmel kísérték.

Az evangélizációs sorozat a fiatalok nyelvén szólaltatta meg a kétezer éves örömhírt Jézus Krisztusról, aki ma is a világ Megváltója, s az egyetlen igazi, időtálló megoldás egyéni és társadalmi bajainkra.

Izgalmas volt a helyszín: a német főváros, Berlin szívében az S-Bahn (az ottani HÉV) friedrichstrassei állomásának épülete, amely egykor határátkelőként szolgált a kettéosztott városban. Itt búcsúztak el egymástól - gyakran könnyek között - a szétszakított családok tagjai, a barátok. Innen az épület neve: Tränenpalast - "a könnyek palotája". A színhely valóban egy elképzelt ház volt: a konyhában a keretbeszélgetések zajlottak, míg a nappaliban az interjúk hangzottak el, a színpad pedig a zenészeké volt.

Megérkezés - ez volt az öt este mottója. A fő témák: valaki vár téged is (a tékozló fiú története); te is értékes vagy Istennek (Zákeus története); sóvárgás az igazi megoldás után (a samáriai asszony a kútnál); Jézus halála s benne a mi megváltásunk; illetve hogy miként juthatunk kételkedésből élő hitre (a "hitetlen" Tamás története).

A "körítésként tálalt" keresztény rockzenekarok, neves együttesek és énekesek ugyancsak mind-mind a középpontra, Jézus Krisztusra mutattak. Érdekes interjúkat is hallhattunk továbbá - például egy bulimiából kigyógyult lánynyal vagy a pakisztáni Sabatinával, aki keresztény hitre tért, s emiatt élete örökké veszélyben forog, hiszen érvényes rá az iszlám törvénykezés, a "saria", amely halállal bünteti a hitehagyókat. Bécsben él, és sokáig rendőrségi védelmet élvezett, nehogy egy felbukkanó rokon végrehajtsa rajta az iszlám halálos ítéletét.

A hetvenperces - mozgalmas, pergős, pár perces villanásokból álló - alkalmak éber figyelemre késztették a hallgatóságot. Az üzenetet Christina Riecke és Torsten Hebel közvetítette, igen színesen, mozgalmasan és újszerűen. Néha felváltva, néha szólóban, de soha nem hosszan és mindig lényegretörően. A németül nem tudó magyar nézők számára négy tolmács - Csizmadia Csaba, Kobler Krisztián, Magassy Éva és Szeverényi Ágnes - tette mindezt érthetővé.

Hazánkban különböző gyülekezetek, keresztény ifjúsági szervezetek vállalták a szervezést, összesen harmincegy helyszínen. Erdélyben az IKE (a Keresztyén Ifjúsági Egyesület ottani megfelelője) és református gyülekezetek adtak otthont - összesen hat helyen - a programnak. Végül is nem rajtuk múlt, hogy a várakozásokhoz képest meglehetősen kevesen vettek részt a Jézus Ház estéin. Míg Németországban soha nem tapasztalt lelkesedés kísérte az alkalmakat - a csúcs az utolsó előtti estén 103 000 résztvevő volt -, addig nálunk a profi reklám ellenére is húsz és ötven között volt a látogatók száma az egyes helyszíneken. Tehát naponta átlagosan mintegy ezer fiatalt értek el a szervezők. Ez meglehetősen kevés... Kiskőrösi gimnazisták azt mondták, hogy egy ilyen "jézusos dologra elmenni nem igazán sirály, mert mit szólnak a többiek...".

Vajon mivel lehetne felrázni fiataljainkat?

Lupták György

::Nyomtatható változat::