Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Miről álmodnak a tizenhárom éves fiúk? Sportkocsiról, futballkarrierről, netán egy szőke copfos bakfisról? Talán mindegyikről. Mindenesetre – többségükben – nem a lelkészi hivatás műveléséről. Nem úgy, mint a kiskamasz Lőrincz Csaba, akinek a szívét tizenhárom évesen ejtette rabul Krisztus hívó szava, amikor – a bokori evangélikus templom harangszentelési istentiszteletén – először hallotta prédikálni D. Szebik Imre püspököt.

Egy gyönyörűséges álom vált valóra, amikor tizenkét évvel később, az elmúlt szombaton a pásztói evangélikus templom oltára előtt a példakép, D. Szebik Imre püspök lelkésszé avatta őt. (A liturgikus szolgálatban részt vett Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora, valamint Lehoczky János Endre helyi lelkész is.) A 2001-ben épült, modern vonalú templom nagyszámú ünneplő gyülekezetének egyszerre dobbant a szíve arra a felismerésre, hogy a hűséges Isten megáldotta a kicsiny nyáj áldozathozatalát, hiszen közülük hívta el ifjú szolgáját! Amikor felcsendült a Szólj, Uram, és küldj el című, fület gyönyörködtető kórusmű, és elhangzott az az ige, amely Lőrincz Csaba és családja életében olyan meghatározó volt – „Mindeddig megsegített bennünket az Úr” (1Sám 7,12) –, lehetetlen lett volna figyelmen kívül hagyni azt a párhuzamot, amely Csaba és a bibliai Sámuel között fennáll. Az ifjú Sámuel elhívását és Silóban eltöltött, Isten szolgálatára felvértező éveit juttatják eszünkbe Csaba útjának állomásai: a pásztói hittantanár édesanya, Lőrinczné Csépe Ilona imádságai, a gyermek elhívatása, a szolgálatra való tudatos és áldozatos felkészülés évei a soproni líceumban, illetve a teológiai stúdiumok Budapesten, a lipcsei ösztöndíj és a Kecskeméten eltöltött gyakorlati esztendő, Kis János lelkész terelgető szeretete mellett.

Szebik Imre igehirdetésében kiemelte, hogy „az Úr hívó szavára igent mondani csak az tud, akiben a Szentlélek elvégezte ezt, akinek a vállára helyezte ezt a gyönyörűséges igát”. Különösen megragadó pillanat volt, amikor Csaba ajkáról felhangzottak az Apostoli hitvallás átélt szavai, és lelkészi eskütételében elkötelezte magát arra, hogy teljes erejével és minden tehetségével igyekszik megfelelni evangélikus lelkészi hivatásának, Isten dicsőségére és embertársainak üdvösségére. Amikor a lelkészi koszorút alkotó idősebb és ifjabb szolgatársak – köztük a hittudományi egyetem tanárai, lelkészi mentorok, Nógrád megyei pásztorok és a római katolikus egyház képviseletében dr. Varga Lajos kanonok – Isten igéjével és kézrátétellel, a megerősítésért könyörgő ősi imádsággal megáldották az Úr ifjú szolgáját, minden jelen lévő lélek azt kívánta, hogy Csaba rátalálhasson arra a szolgálati területre, amelyen Isten országának építőmestere lehet.

Az ordinációs istentisztelet úrvacsorai közösséggel folytatódott: ezen a frissen felavatott lelkipásztor először oszthatott úrvacsorát szerettei és lelki testvérei, az ünneplő, örvendező gyülekezet körében. Kedves gesztus, hogy Csabát érzelemgazdag zeneművek előadásával örvendeztette meg a kecskeméti, a lucfalvi, a sámsonházi és a pásztói kórus. Az ifjú lelkészt szavalattal és jókívánságokkal, szép ajándékokkal halmozták el az Északi Evangélikus Egyházkerület, a hittudományi egyetem részéről és a megyéből, valamint a megyén túlról érkezett gyülekezetek képviselői. D. Szebik Imre köszöntőjében hangsúlyozta, hogy mennyire fontos a lelkészi önképzés, a folytonos tanulás, a Szentírásban való elmélyülés a teológusévek befejezése után is, hiszen a lelkipásztor így viselhet gondot helyesen önmagára és gyülekezetére. Kis János kecskeméti lelkész annak a reményének adott hangot, hogy Csabát úgy fogják szeretni a rábízottak, ahogyan a kecskemétiek megszerették. Dr. Szabó Lajos köszöntőjében elmondta, hogy Lőrincz Csabát érzékeny, csendes, megbízható fiatalembernek ismerte meg, akinek karizmája van a nehéz sorsú emberek lelkigondozásához, és aki kedveli a nyüzsgő-mozgó, élő közösségeket, ahol mindig történik valami, ezért olyan szolgálati területre van szüksége, amelyen mindezeket megtalálhatja. A Lőrincz család adakozó szeretetéből terített asztalok mellett sokáig folyt a testvéri beszélgetés az életükben megtapasztalt isteni csodákról és a találgatás arról, hogy „merre, hová küldi az Úr választott szolgáját?”. Hogy hová, merre…? Az álmokat beteljesítő Úr tudja. És aki egész életében megtapasztalta hűségét, ezután is rá meri bízni életét.

Szőkéné Bakay Beatrix

Regionális hozzárendelés: Bátonyterenye–Szúpatak–Pásztói Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::