e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Az ENSZ július 11-ét népesedési világnappá nyilvánította, ugyanis a Föld lakossága 1987-ben ezen a napon érte el az ötmilliárd főt. Tizenkét évvel később, 1999. október 12-én a lélekszám túllépte a hatmilliárdot is. Vagyis korunkban a népesség növekedése világviszonylatban robbanásszerűen felgyorsult.

Noé történetéből megtudjuk, hogy amikor az emberek kezdtek elszaporodni, a föld megtelt erőszakkal (1Móz 6,13). Ez korunkra még jellemzőbb; valójában a jelenlegi legnagyobb fenyegetés, az ökológiai válság is erőszak az élővilág, a gyengébb embercsoportok és a jövő generációk ellen. Konrad Lorenz Nobel-díjas osztrák viselkedéskutatónak Az emberiség nyolc halálos bűne című könyve szerint a túlnépesedés az első halálos bűn, amely agresszivitást kelt. De már Arisztotelész, Platón, Konfucius is figyelmeztetett arra, hogy a túlnépesedés ökológiai pusztuláshoz, társadalmi zavarokhoz, háborúhoz vezet.

A Húsvét-sziget példája jól mutatja, milyen következményekkel járhat a népesség túlzott mértékű elszaporodása. A szigeten – amelyet több ezer kilométernyi óceán választ el minden más szárazföldtől – évszázadokig virágzott egy civilizáció, ám amikor a lakosok túl sokan lettek, kipusztították az erdőket és az állatvilág nagy részét. A talaj az erózió következtében a tengerbe mosódott, az élelem és víz szűkössége miatt háborúk törtek ki. A sziget eltartóképessége a töredékére csökkent, így az új ökológiai egyensúlyi állapot azáltal jött létre, hogy az emberek nagy része elpusztult.

Daniel Quinn szerint az ember a túlnépesedés miatt kényszerült földművelésre (Kr. e. 10000-12000 körül), mert a sokkal kevesebb robottal járó gyűjtögetés, vadászat, legeltetés nem tudta eltartani a megnőtt népességet. A földműveléssel ugyan több embert lehetett élelmezni, de több embert is igényelt: több munkaerőre és harcosra is volt szükség, hiszen a földet birtokolni és védeni kellett vetéstől aratásig. A népesedési, gazdasági és fegyverkezési verseny tehát egymást hajtja, és sokszor hatalmi, gazdasági, katonai érdekek állnak a háttérben.

Azonban míg számos ország népessége rohamosan nő, addig – több fejlett civilizációhoz hasonlóan – Magyarország lakóinak száma csökken. Miért érdekes itt a globális túlnépesedés? Nos, a Föld egyetlen globális faluvá vált: a kommunikáció, a közlekedés, a gazdaság, a környezetszennyezés, minden globális hatás befolyásolja mindennapi életünket. A túlnépesedés növeli a világjárványok kockázatát, a környezeti és gazdasági menekültek áradatát, a levegő és az óceánok szennyezőanyagainak mennyiségét és a konfliktusgócokat; ezek mindegyike érinthet minket is.

1974-ben rendezték meg először az ENSZ népesedési világkonferenciáját. (Akkor közel négymilliárdnyian voltunk.) 1994-ben, Kairóban, a második konferencia alkalmával a részt vevő 187 ország újabb két évtizedre szóló akcióprogramot fogadott el. Ebben a hangsúly a nők oktatására, jogaira és a családtervezés eszközeinek elérhetőségére helyeződött. A születésszám szabályozásában nem a kényszerintézkedéseknek, hanem épp ellenkezőleg, a nők jogainak, oktatásának és munkához jutásának van döntő szerepe. (A szegény országokban egy írástudatlan nőnek kétszer-háromszor annyi gyermeke születik, mint egy érettségizettnek.)

Mit tehetünk mi magunk a túlnépesedés ügyében? Például támogatást nyújthatunk a problémák enyhítésén munkálkodó szervezeteknek. Egyikük, a Bocs Alapítvány falusi szegény lányok iskoláztatását támogatja Indiában már 1977 óta. (Az országban háromszor akkora a népsűrűség, mint Magyarországon, és évente újabb 16 millióval vannak többen.) A kis adományok is hatékonyan segíthetnek, hiszen egyhavi magyar minimálbér egy egész tanévre fedezi egy gyermek szállását, étkezését és oktatását a támogatásban részesülő keresztény iskolákban.

Az élet értelme nem az, hogy minél többet fogyasszunk és birtokoljunk, nem is az országok, hadseregek, gazdaságok és népek nagysága. A keresztény ember az utána jövő generációk kérdését nagy felelősségérzettel, gondos felkészüléssel és előrelátással kezeli, hiszen ez nagy hatással van a társadalomra, az élővilágra és legfőképpen magára a születendő gyermek életére, hogy felnőve elmondhassa: jobb szülőket, kort, helyet nem is kívánhattam volna!

(A témáról a www.bocs.hu internetes oldalon bővebben is olvashatnak.)

Simonyi Gyula közgazdász, teológus, a Bocs Alapítvány elnöke

::Nyomtatható változat::