Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Az egyházak részvétele és lehetőségei a bűnmegelőzésben címmel tartott tanácskozást a Börtönlelkészek Magyarországi Szervezete június 24-én a Budapesti Fegyház és Börtön – közismertebb nevén a Kozma utcai börtön – tanácstermében. A megbeszélésen – amelyen részt vettek a magyarországi egyházak vezetői, illetve dr. Bárándy Péter igazságügyi miniszter és dr. Bökönyi István büntetés-végrehajtási vezérőrnagy is – a szervezet lelkészei áttekintették e speciális szolgálati terület 1990 óta elért eredményeit, valamint rögzítették a bűnmegelőzés terén megteendő legsürgetőbb lépéseket. Az evangélikus egyházat Gáncs Péter, a reformátusokat dr. Márkus Mihály püspök képviselte a megbeszélésen.

A néhány hete lapunk hasábjain megjelent riport-összeállítás – amelyben börtönlelkészeink beszámolóját olvashatták, és képet kaphattak a Pesti Egyházmegye lelkészeinek Markó utcai gyűléséről – talán ráirányította olvasóink figyelmét e különleges, nehéz, nagy felkészültséget igénylő missziói területre. A mostani tanácskozás újabb adalékokkal szolgált e témában.

A büntetés-végrehajtási intézeteken belüli hitéletgyakorlást jogilag 1990-ben szabályozták a fogvatartottak vallásgyakorlásáról szóló igazságügyi minisztériumi rendelettel. Újabb tíz évet kellett várni azonban arra, hogy a börténlelkészi szolgálat rendeletileg is szabályozva legyen, azaz státusban dolgozhassanak a történelmi egyházak lelkészei, papjai. 2000 óta a börtönlelkészek hivatásuk gyakorlása során megszokott résztvevőivé váltak a büntetés-végrehajtási intézetek mindennapjainak.

A tanácskozáson Roszík Gábor evangélikus lelkész, a szervezet titkára terjesztette elő azt a nyolc pontból álló javaslatot, amelyet a Börtönlelkészek Nemzetközi Szervezetének (IPCA) 2003. októberi magyarországi tanácskozására készítettek. Beszámolójában abból a tényből indult ki, hogy a bűnözés az egész társadalmat érintő probléma, ezért a megoldásában, illetve a bűnmegelőzésben is részt kell vennie az egész társadalomnak. Az egyházak, sajátos helyzetükből adódóan, különleges feladatot és felelősséget vállalhatnak e munkában. Nem „csupán” feladatuk, hanem küldetésük is az aktív részvétel, hogy „a világot és a benne élő embereket jobbá tegyék, s harcoljanak a bűn ellen” – hangsúlyozta a titkár.

A nyolcpontos javaslat konkrét terveket, elképzeléseket vonultat fel. Így például – tudatosan az első helyen említve – imanyolcad bevezetését javasolja, vagyis csatlakozást a nemzetközi börtönmiszsziós imahéthez, amelyet húsvét után rendeznek meg a világ több mint száz országában. Egy másik javaslat szerint a magyarországi egyházak gyülekezetei szerte az országban létrehoznák a saját, néhány fős „Effata” bűnmegelőzési missziós bizottságukat. Ezek feladata egy börtönben levő rab segítése lenne. Hasonló program működik (One church – one inmate, azaz Egy gyülekezet – egy fogvatartott elnevezéssel) évek óta Texasban (USA), jó eredménnyel. Szintén megoldás lenne a bűnmegelőzés terén az úgynevezett „félúti házak” létrehozása, melyekben átmenetileg otthonra lelnének a börtönből szabadulók.

A missziós bizottságok kapcsolatba léphetnének a börtönben lévő elítélt családjával, gyermekeivel is – persze csak ha ezt a fogvatartott kéri. A családtagokat be lehetne vonni a gyülekezeti alkalmakba, még az egyházi üdülők is megnyílhatnának előttük évente tíz napra. A bűnmegelőzést szolgálná azon javaslat is, mely szerint minden nagyobb városban „Effata klubok” (gyülekezeti helyiségek) nyitnák meg ajtajukat péntek délutántól hétfő hajnalig, hogy a helyüket nem lelő fiatalok ne kerüljenek a drog, az alkohol, a bűn csapdájába. A pingpongozási lehetőséget, szerény étkezést (tea, szendvics) is nyújtó helyek híre „futótűzként” terjed, már hazánkban is van rá jó (egyelőre világi) példa: dr. Faragó Sándor gyermekorvos az ötlet atyja.

A Roszík Gábor által előterjesztett pontok között szerepelt továbbá a megyei börtönlátogatások szervezése lelkészek részére, egy koordinációs iroda felállításának terve és egyházanként egy-egy felelős személy kijelölése, aki szervezője lenne az egyház bűnmegelőzési szolgálatának.

Bárándy Péter megköszönte a kidolgozott javaslatokat, egyszersmind elismerését fejezte ki a börtönlelkészek szolgálatáért. Az igazságügyi miniszter rámutatott: a jogok és lehetőségek szabályozása már megtörtént, az egyházak mellett mintegy száz civil szervezet folyamatos jelenléte van biztosítva a büntetés-végrehajtási intézetekben. A cél – kissé leegyszerűsítve – az, hogy „jobb ember jöjjön ki a börtönből, mint aki oda bement”.

Az előterjesztéshez többen is értékes megjegyzéseket fűztek. Márkus Mihály püspök például úgy fogalmazott, hogy az egyházak „kezdettől” részt vesznek a bűnmegelőzésben, hiszen a hitoktatás, az erkölcsi oktatás tulajdonképpen nem más, mint bűnmegelőző munka… Kérte továbbá, hogy Roszík Gábor terjessze a református zsinat elé a közzétett nyolc pontot.

Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke hozzászólásában először missziói lelkészi „múltjára” utalt: ebbeli minőségében több ízben járt börtönmissziós alkalmakon, istentiszteleteken, tehát jól ismeri az e szolgálati területen végzett felelősségteljes munka nehézségét. Hangsúlyozta a megelőzés fontosságát, valamint rámutatott a tömegeket befolyásoló média szerepére: a negyedik hatalmi ágat kellene megnyerni a „jó ügynek”. Ha a média élne, nem pedig visszaélne az erejével, akkor fel lehetne ébreszteni a társadalom felelősségérzetét. Ehhez kérte a jelen lévő miniszter segítségét is.

Több felszólaló lelkész is utalt a fiatalság megszólításának szükségességére: a nyári táborok, konferenciák, a Sziget fesztivál – vagy éppen a hamarosan kezdődő Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozó alkalmával el lehetne érni és be kellene vonni az ifjakat a bűnmegelőző tevékenységbe.

Az, hogy a magyarországi (történelmi) egyházak immár teljes jogú tagjai az Országos Bűnmegelőzési Bizottságnak, elősegítheti a fenti javaslatok – amelyeknek a beterjesztését is kérte Roszík Gábortól az OBB jelen lévő tagja – mielőbbi gyakorlati megvalósulását.

K. D.

::Nyomtatható változat::