Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

„A lélek abból táplálkozik, aminek örül” – a kibővített Útmutatóban olvashattuk Augustinusnak ezt a tömör, ám sokatmondó megállapítását. Nemcsak testi, lelki éhség is gyötörhet bennünket. A testi éhség csillapítása viszonylag egyszerű. A legszegényebb ember is hozzájuthat legalább egy szelet kenyérhez, amely megmentheti az éhenhalástól. Vannak, akik önként vállalják a testi éhezést: hallottunk éhségsztrájkolókról, akik végső megoldásként ezt az eszközt választják valamilyen cél elérésére. Természetgyógyászok a test méregtelenítésére javasolják a teljes vagy részleges böjtölést; így távozhat a salakanyag, megújulhat az ember teste.

Lelkünk is „éhen halhat”, ha nem táplálkozik. Augustinus szerint abból táplálkozik, aminek örül. Fel kell tennünk két kérdést. Tudunk-e örülni? Mi okoz örömöt számunkra? A földi örömforrások részei az ember életének. A diák örül, ha sikeres vizsgát tett, a szülők örülnek, ha gyermekeik egészségesek, szépek. Örülünk saját életünk eredményeinek, terveink valóra válásának is. Örülünk, ha minél több földi jó birtokosai lehetünk. Ezek az örömök azonban egyik percről a másikra füstté válhatnak. Jönnek a nehéz helyzetek, agyagi gondok, csalódások. Csődbe ment tervek, betegségek. S akkor mi lesz a lelkünkkel?

Ne féljünk! Van a léleknek olyan tápláléka, amely maradandó örömöt jelent számunkra: Isten igéje, mely lelki életünk minden krízishelyzetéből kiment. Ha felismerjük Isten akaratát, megérkezik az igazi öröm is, s ez táplálja lelkünket. „Nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7) Az igéből segítséget kapunk ahhoz, hogy mindig visszatérjünk a keskeny útra, hogy majdan hivatalosak lehessünk a végleges és végtelen örömre, a Bárány menyegzőjére.

„Segíts, hű Istenem, hogy érlelődjék reménységem, / amely beléd fogódzik. / Hadd tudhassam, hogy mindentől megszabadulok, / ami most még fogva tart. / A lelkem pedig benned – békére jut.” (Loy Oszkár)

Csaba Piroska

::Nyomtatható változat::