Egyházunk egy-két hete

Pedagógustalálkozó Aszódon

Hozzászólás a cikkhez

Évről évre visszatérő, fontos és kedves esemény az evangélikus iskolákban és óvodákban dolgozó pedagógusok találkozója. Ebben az esztendőben aszódi középiskolánk adott otthont az ország minden részéből érkező óvónőknek, tanítóknak és tanároknak. A címben jelzett állítás több szempontból is megállja a helyét. Csak a legfontosabbat emeljük ki: az eddigi találkozók közül ezen voltak a legtöbben. Ez az érdeklődés jelzi, mennyire öszszetartoznak és összetartanak intézményeinkben a pedagógusi hivatást gyakorlók. A példásan megszervezett esemény után Mihályi Zoltánnét, az Oktatási Osztály vezetőjét a tapasztalatairól kérdeztük.

– Mi töltötte el örömmel az Aszódon töltött napokkal kapcsolatban, és van-e valami, amin legközelebb változtatna?

– A legnagyobb élményem az volt, hogy kollégáim nemcsak azért jöttek el, hogy megmutassák magukat, hanem azért, hogy együtt legyenek. A záró istentiszteleten, ahol közel kétszázan voltak jelen, egy beszélgetésnek voltam fültanúja. Két – más-más iskolában dolgozó – kolléganő itt ismerkedett össze egymással: nyári családlátogatásra hívták meg egymást. Tehát barátságok köttetnek, szakmai, emberi kapcsolatok mélyülnek el. Az ilyen találkozóknak a közösségteremtésben van fontos szerepük. A változtatás lehetőségeit a későbbiekben mérlegelem: „messziről” jobban látszanak a problémák, amelyeket érdemes alaposabban megvizsgálni.

Örömömre szolgált, hogy pontosan, precízen, jól szervezett konferencián vehettünk részt, amelynek a lebonyolításában az aszódi gimnázium igazgatója, vezetői és minden pedagógusa nagyon sok feladatot vállalt. Igazi közösségi munka volt.

– Mi volt más Aszódon, mint korábban?

– Először is a megjelentek létszáma. Az elmúlt években egyre és egyre többen jöttek el, ám olyan sokan, mint most, korábban nem voltak. Az evangélikus oktatási rendszerben kb. 900 pedagógus dolgozik; közülük több mint 220-an itt voltak. Számomra ez nagyon nagy örömöt jelentett, hiszen az ilyen visszajelzés azt bizonyítja, hogy érdemes megrendezni a konferenciát. Van rá igény, szeretik a pedagógusaink.

Újdonság volt, hogy az Országos Elnökség tagjainak – dr. Frenkl Róbert, D. Szebik Imre, Gáncs Péter, Ittzés János, Benczúr László, Hafenscher Károly – a részvételével fórumot rendezhettünk. Egyházunk vezetői ezzel oktató-nevelő munkánkat ismerték el. Fontos az ilyen találkozó, hiszen a kérdések, problémák így közvetlenül juthatnak el országos vezetőinkhez. Újdonságnak számított az is, hogy az első napi iskolai, városi ismerkedés után a záró napon megnézhettük a környék nevezetességeit, a máriabesnyői kegytemplomot, a gödöllői kastélyt is. A messziről jött kollégák számára ez különleges élményt jelentett.

– Miről volt szó a szakmai programokon?

– A második napon a nevelés fogalma köré csoportosítva a mai közoktatás legégetőbb kérdéseiről hallhattunk érdekes, magas színvonalú előadásokat. Dr. Kárász Imre egyetemi tanár a Környezeti nevelés az óvodától az egyetemig című referátumában azt a fontos tézist helyezte pedagógusaink szívére, hogy a teremtett világ szeretete, védelme az egyházi iskolákban folyó nevelés alapja. Egészségnevelés az óvodától az egyetemig – ezzel a témával szólított meg minket országos felügyelőnk, dr. Frenkl Róbert egyetemi tanár. Arról beszélt, hogy a XX. és a XXI század legnagyobb kérdése és problémája: tudunk-e önmagunk úgy létezni, hogy a fejlett társadalom nyújtotta lehetőségeket kihasználva éljük életünket, védjük, óvjuk egészségünket. Ha igen, erre meg tudjuk tanítani gyermekeinket is.

Farkas István piarista szerzetes, igazgató az egyházi iskolákban zajló erkölcsi nevelés helyzetéről szólt. Az egyházi iskolák újraindításának kiindulópontja az a gondolat, hogy az adott társadalmi helyzetben ezek az intézmények más értékeket tudnak közvetíteni a gyermekek számára. Ennek alapja a mély elkötelezettség, a hit, az Isten iránti szeretet és alázat. A tanított és tanító ugyanolyan teremtménye Istennek, együtt kell rá figyelniük, az ő útját járniuk.

A délutáni programban hittudományi egyetemünk tanárai tartottak előadást: Teológia és oktatás címmel dr. Szabó Lajos rektor, egyetemi tanár, Biblia és nevelés címmel pedig Szabóné Mátrai Marianna szólt a jelenlévőkhöz. Mondandójuk így összegezhető: fontos, hogy egyházi iskoláinkban a tanárok bibliai és teológiai ismeretekkel is rendelkezzenek.

A harmadik napon a közoktatás különböző szintjein dolgozók szekcióüléseken beszélhették meg az elmúlt év kérdéseit, illetve az előttük álló feladatokat. Meghívott előadó volt Pósfai Péter, az OKÉV főigazgatója, illetve dr. Nagyné dr. Stieber Tünde.

– Hogyan formálódott a közösség ezekben a napokban?

– Az esti beszélgetések, a közös étkezések, a külön élményt jelentő közös sportolási lehetőség, a városnézés, a szekcióülések mind-mind arra szolgáltak, hogy a földrajzilag egymástól távol dolgozó, de egy célért felelősséget vállaló pedagógusok jobban megismerjék egymást, így a későbbiekben tudjanak egymás ismereteire is támaszkodni.

– Hogyan jellemezné egyetlen mondatban egyházunk pedagógusait?

– Szeretik, tisztelik egymás munkáját. Jól képzett pedagógusok, akik elhivatottságból, szakmaszeretetből végzik munkájukat az evangélikus iskolákban. Köszönet érte.

Lejegyezte: H. K.

Regionális hozzárendelés: Aszódi Evangélikus Pet?fi Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium

::Nyomtatható változat::