Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Teltház

Az elmúlt hétvégén százötvennél is több evangélikus fiatal gyűlt össze az ország szinte minden szegletéből a piliscsabai Béthel Missziói Otthonban, hogy a fenti, talányos címben elrejtett témában Isten akaratát tudakolja. Napjainkban, amikor a házasságot és a családot egyre intenzívebb támadások érik, a válások és az élettársi kapcsolatban élők száma egyre növekszik (sajnos egyházunkban is), a másságkultusz és az individualizmus virágkorát éli, akkor különösen is fontos, hogy a korszellem nyomásának kitett fiataljaink világos útmutatást kapjanak: mi Isten célja a két nemmel, a férfival és a nővel, illetve a házassággal? E témát előadásokban, csoportos beszélgetésekben és vidám csapatjáték keretében dolgozták fel a résztvevők. A hétvége során a közös éneklésnek is kiemelt szerepe volt. A régi és az új énekek együtt szolgálták az alkalom meghittségének elmélyítését és az előadásokra való ráhangolódást. A kitűnő zenészekből álló csapatot Győri Gábor Dávid vezette.

Az előadások során ifj. Blatniczky János szügyi lelkész a Genezis alapján rámutatott, hogy a férfi és a nő teremtmények, az istenképűséget együtt hordozzák, és a házasságot is a teremtő Isten alkotta és áldotta meg. Szeverényi János országos missziói lelkész az Isten rendjéből következő szerepekről és feladatokról szólt. Felhívta a figyelmet arra is, hogy áldozat nélkül nincs élet, s ez különösen fontos a mai, fogyatkozó és elöregedő társadalmunkban. Egy jó házasságban nem naponkénti, hanem percenkénti megbocsátás szükséges. Előadásának érdekes színfoltja volt az a gyakorlatias szakasz, amelyben a nők "ketyegő biológiai órájáról" beszélt. Mint kiemelte: nem kell azon csodálkozni, hogy sok nő egy adott kor felett egy kétségbeesett pánikreakció következtében mindenáron férjhez szeretne menni, ezért gyülekezeteinkben a határozatlan, tutyimutyi és döntésképtelen férfiakon a sor, hogy "megóvják" fiatal nőtestvéreinket ettől a helyzettől.

Verasztó János répcelaki lelkész az Efezusi levél alapján arról tanított, hogy bár a férfi és a nő két külön világ, de Isten a különbözőségekből egységet teremt, és ez egy nagy titok, Isten titka. A két fél személyisége leginkább a házasságban, a másik féllel való kapcsolatban teljesedik ki. Hatalmas csoda, ahogy a két független énből kölcsönösen egymástól függő mi válik, továbbá az ember ebben az önátadásban Istent tapasztalja meg. Arra is kitért, hogy a hívő férj és a feleség közössége a legkisebb gyülekezet, ezért állandó támadásoknak van kitéve. De éppen ezért lehet reménységünk, hogy "a nagy összekeverő" (az ördög) erői sem vesznek erőt rajta, mert Isten tartja meg.

A csoportos beszélgetéseken az előadásokon elhangzottakat boncolgatták a résztvevők, valamint személyes élményeikkel és észrevételeikkel építették egymást. Egyebek mellett az is elhangzott, hogy a házasságra még házasság előtt kell felkészülni. Külön öröm volt hallani, hogy a párválasztás előtt álló hívő fiataljaink hívő társsal képzelik el jövendő életüket, hiszen nagyon fontos, hogy a közös élet közös alapon, értékrenden alapuljon. És ez az alap egy hívő fiatal életében nem más, mint maga Jézus Krisztus. A záró istentisztelet előtt a jelenlévők megoszthatták egymással azokat a lelki ajándékokat, amelyeket a hétvége során kaptak, és örömmel hallgatták Oravecz András hiteles bizonyságtételét arról, hogy a párválasztás során is bízvást támaszkodhatunk Isten segítségére, hiszen ő szerez "hozzánk illő segítőtársat", és a kapcsolatot, majd a házasságot is ő munkálja.

A hétvége a piliscsabai gyülekezettel közös úrvacsorai istentisztelettel zárult. (Érdekességként említem meg, hogy Thurnay Béla helyi lelkész köszöntőjében megjegyezte, hogy nem látott még ennyi embert ebben a templomban.) Az oltári szolgálatot Verasztó János, az igeszolgálatot Bőjtös Attila végezte a 95. zsoltár alapján, melyben azt helyezte a gyülekezet szívére, hogy Isten szavának most kell engedelmeskedni, mert ez a helyes válasz Isten megszólítására. Aki ezt halogatja, az vétkezik, mert a "majd" és a "soha" ikertestvérek. Akinek nem kell az ige következményeként létrejövő életváltozás, az nem örökli az ígéretet, de aki engedelmes, az áldást nyer.

Kár, hogy a hétvégének nem volt női előadója (hiszen egy hölgy mégiscsak járatosabb a nők lelkivilágában) - igaz, ezt a hiányosságot a csoportok vezetését végző felkészült nőtestvérek kompenzálhatták. Összességében a nagy érdeklődést kiváltó alkalmon a visszajelzések szerint sok áldás volt. Adja Isten, hogy a most hitben hozott elhatározások, döntések kiállják a kísértések próbáját, és egyházunk elkötelezett, példamutató életű házaspárokkal gazdagodjék a jövőben.

Matus Péter Krisztián

::Nyomtatható változat::