EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

„Szüleim az első perctől kezdve ellenezték a kapcsolatunkat; tulajdonképpen határozott tiltásuk ellenére házasodtunk össze. Ez pedig azt jelentette, hogy anyagilag sem támogattak minket. Kettőnk jövedelme igencsak szerény volt, ráadásul saját lakásra sem számíthattunk. Amikor a férjem örökölt egy romos házat, elhatároztuk, hogy majd szép lassan felújítjuk. Közben megszületett első gyermekünk, ami egyben azt is jelentette, hogy az én fizetésem kiesett. A férjem innen a tanyáról járt fel a városba dolgozni, úgyhogy alig láttam. Sokat veszekedtünk az anyagiak miatt, különösen azután, hogy a második gyerekünk is világra jött. Egy napon a párom nem jött haza többé; beköltözött a városba valami nőhöz. Azóta teljesen kilátástalanná vált a helyzetünk. Nem akarom a szüleim segítségét kérni, de mi lesz így velünk?”

Kedves Erika! Kapaszkodjon bele jó erősen az ige mentőövébe: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.” (Péld 3,5–8) Hiszen többnyire azért szenved hajótörést az életünk, mert terveinket Isten nélkül szövögetjük.

Nem tanácsos belekezdenünk álmaink megvalósításába addig, amíg nem vittük őket Urunk elé. Nem helyes kikövetelni Isten áldását szilárd elhatározásainkra, mert boldog csakis úgy lehet az ember, ha engedelmesen belesimul Isten terveibe. Leggyakrabban a párválasztás területéről szeretnék kirekeszteni Istent az emberek. Elterjedt manapság az a felfogás, hogy a szerelemhez elég egy férfi és egy nő… A bölcs hívő azonban tudja, hogy egy házasság csak akkor boldog, ha abban Isten is – mint láthatatlanul munkálkodó harmadik – jelen van igéjével, bűnbocsátó kegyelmével és megújító hatalmával.

A házasság a legszebb áldások forrása és a leggyötrőbb pokol is lehet az ember számára. Hogy melyikké lesz, az egyedül attól függ, hogy milyen mértékben adtunk egyéni és közös életünkben teret és helyet Istennek. Kevesen gondolnak rá, de nagyon fontos, hogy a hívő szülők minél korábban imádkozni kezdjenek azért, hogy gyermekük felcseperedve rátaláljon majd arra a párra, akit Isten neki szánt. Fontos, hogy a hívő fiatalok is ugyanezt tegyék: tudatosan, Istenre figyelve készüljenek a házasságra; így sok bűnt és csalódást elkerülhetnek.

Ne gondolja azt, kedves levélíró testvérem, hogy szándékomban áll kioktatni, esetleg a fejére olvasni tévedéseit! Nem gyötröm azzal sem, hogy feddéseimmel még mélyebb sebet ejtek a szívén. Nem mondogatom, hogy „látja, látja, jobban tette volna, ha annak idején a szüleire hallgat!” Mert ami megtörtént, az pusztán arra való, hogy tanuljunk belőle, hogy levonjuk a megfelelő következtetéseket, és Isten bűnt eltörlő kegyelmét kérjük rá. Aztán pedig újra Krisztusra kell bíznunk életünket, de sokkal nagyobb bizalommal! Mindig vergődő, nyugtalan és békétlen annak az embernek a szíve, aki bizalmatlan Isten iránt. Ez a bizalmatlanság olyan, mintha egy lelki értelemben vett földrengést élnénk át. A posztmodern ember minden neurózisának ez az alapja: megingott a bizalma Istenben.

Idegrendszerünk legfőbb tápláléka pedig az Istenbe vetett bizalom. Erika, Önnek is ezt kell visszanyernie! Bízza csődbe jutott életét, szeretteit, jövőjüket az Isten egyszülött Fiára. Bizodalmunknak az ad szilárd támaszt, hogy Krisztusba, a megváltó Úrba vetjük. Azért szabad megint, mindennap, mindent újrakezdenünk, mert Krisztus kezd velünk újat. Ő jön elénk. Ő szeret előbb, ő áldozza fel értünk az életét. Hiába szedjük össze az erőnket, hiába feszítjük meg az akaratunkat, és hiába próbálunk kiutat találni életünk labirintusából minden emberi bölcsességünket latba vetve – nem megy. Ahhoz, hogy valóban boldog lehessen az életünk, egyre jobban el kell fordítanunk a tekintetünket önmagunkról, és Jézusra kell néznünk. Ez azt jelenti, hogy ha problémáink vannak a körülményeinkkel, embertársainkkal vagy önmagunkkal, akkor ne csak ezeket a problémákat próbáljuk kezelni, megoldani, hanem forduljunk oda Krisztushoz. Először ne a gondokkal foglalkozzunk, hanem Jézussal. Az ő igéjével és lényével. Benne merüljünk el, és ne a problémáink tengerében. Erika is meg fogja tapasztalni, hogy mindeközben az Úr micsoda természetfeletti erőket fog mozgósítani a megmentésükre.

Tisztában vagyok azzal, hogy rendes lakásra, élelemre, ruhára van szüksége kicsiny gyermekeinek, de hiszem, hogy Istenbe vetett reménységének, fohászainak éppen az lesz az eredménye, hogy semmiben sem fognak hiányt szenvedni. Isten úgy meglágyítja majd férjének vagy szüleinek a szívét, hogy a segítségére sietnek.

Azzal nyilván tisztában van, hogy férjének jogilag meghatározott kötelességei vannak gyermekeivel szemben. Gyermektartást kell, hogy fizessen Önnek. Leveléből nem derül ki, hogy ezt rendezték-e egymás között. Nincsenek információim arról sem, hogy tudja-e kedves levélíró testvérem a férje tartózkodási helyét vagy sem. Szeretettel javaslom, hogy forduljon a helyileg illetékes önkormányzat vagy a megyei önkormányzat jogi osztályához, és őszintén tárja fel élethelyzetét. Ha van a környéken anyavédelmi intézmény, akkor vegye fel a kapcsolatot annak egyik munkatársával.

Kérem, hogy gyermekei érdekében ne legyen olyan büszke! Keresse fel a szüleit. Tudom, hogy testileg-lelkileg meggyötört, és nehéz elismernie, hogy szépreményű tervei füstbe mentek. De gondoljon arra, hogy szülei csak a javát akarták, és azt akarják most is. Szívből remélem, hogy meglátják elesettségét, és nem azzal fogadják, hogy „bezzeg eddig felénk se néztetek, pedig mi megmondtuk, hogy ez lesz a vége”. Bízom benne, hogy a házasságuk is megmenthető még. Isten olyan hatalmas, a rosszból is jót hoz elő. A keresztről aláhulló vércseppek minden hiányosságot és hiányt pótolnak!

Kedves Erika! A legegyszerűbb fizikai törvényszerűségek egyike az, hogy a felfüggesztett inga számára csak egyetlenegy nyugalmi pont létezik: a saját súlypontja. Hiába keresnénk egy másik nyugalmi pontot a számára, nem találnánk ilyet. Legfeljebb akkor, ha valahol másutt alátámasztjuk. Igaz ugyan, hogy így megállna, de ez nem a nyugalmi pontja volna, hanem egy kényszerpálya, amelybe jobb híján beletörődött. Az emberi lélek is hasonlít az ingához. Egyetlen nyugalmi pontja van: Isten. És egyetlenegy nyugalmi állapota: az Istenbe vetett feltétlen bizodalom. Erika! Vállalja a hit merészségét! Imádkozom azért, hogy lelki nyugalmi pontra juthasson, hogy rendbe jöjjön az élete! Legyenek nagyon gazdagok az Úrban ebben az új esztendőben!

Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::