EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 02 - Tanulunk-e belőle?

evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Tanulunk-e belőle?

Túl vagyunk december 5-én, amikor népünk – sikeres félrevezetés eredményeként – erkölcsileg megtagadta a határainkon túliakkal való testvéri kapcsolatát. Ez azt mutatja, hogy emberségből és kereszténységből oda jutottunk, ahol még nem jártunk. Önpusztító életmódunk – iszákosság, dohányzás, öngyilkosság, válás – azt mutatja, hogy rossz irányban haladunk, de az a döntés, hogy a határon túliakkal nem is akarunk törődni, azt mutatja, hogy már el is értük a célt: az önfeladást és az önpusztítást.

Természetesen lehet okolni a körülményeket vagy a másként gondolkodókat. Elmondhatjuk, hogy rosszul tették fel a kérdést…(?) De ne gondoljuk, hogy ezzel megmagyaráztuk, országunk miért felelt rosszul! (Csak mellesleg: az Alkotmánybíróságon fél évig állt a dolog: melyik politikusunk fogalmazott meg ez idő alatt jobb szöveget?)

Azt hiszem, meg kell vizsgálnunk magunkat is: hol hibáztunk mi? Ugyanis a végeredmény arról tanúskodik, hogy az egyházaknak az erkölcsileg jó döntés érdekében megfogalmazott felhívása nagyon sok emberhez nem jutott el.

Hogyan lehetséges, hogy a történelmi egyházak szavazásra felszólító körlevelei ellenére olyan sokan otthon maradtak?

  1. Túl későn, a szavazás előtt két héttel jelent meg egyházunk körlevele, ezért nem volt idő az értékelésére. Így már nem jutott el az emberek tudatáig.
  2. Az egyházak ritkán vagy egyáltalán nem szólaltak meg erkölcsi kérdésekben. A politikai választásokkor igyekeztek pártsemlegesen felszólalni. Így alakulhatott ki az a vélemény, hogy most is csak egy ilyen általános felhívásról van szó. Pedig most többről volt szó: etikai útmutatásról. A Tízparancsolat második része világosan mutatja, hogy Istennek van üzenete a földi életünkkel kapcsolatban. Jézus ezt így foglalta össze: szeresd felebarátodat, mint magadat. Ha Isten világos parancsolatával szemben akarnak pártok állást foglalni, a keresztény ember nem állhat az oldalukra még akkor sem, ha pártfegyelmet követelnek tőle. Nekünk inkább Istennek kell engedelmeskednünk, mint embereknek. Nem elég a lelkiismeretünkre hivatkoznunk, hanem Isten útmutatására kell figyelnünk, mert mi tudjuk, hogy a lelkiismeretünk ítélőképességét is megrontotta a bűneset.

Megromlott ítélőképességünk miatt szükséges, hogy az egyházak többször adjanak ki világos erkölcsi állásfoglalást annak érdekében, hogy híveink tájékozódni tudjanak arról, melyik irányzat vagy politikai mozgalom halad tudatosan az erkölcsi jó felé. Lehet ugyanis a hangzatos politikai állásfoglalások ellenére is másként cselekedni. Gondoljunk csak a II. világháborúra. A németek katonai derékszíján ez volt olvasható: „Gott mit uns!” – azaz „Isten velünk van!” –, közben pedig építették a haláltáborokat… Amikor az állásfoglalás kibocsátásának szükségességéről szólok, tudom, hogy rögtön felvetődhet a római katolikus tanítóhivataltól, a tévedhetetlen pápaságtól való „félelem” kérdése. De ez mellébeszélés, mert ezzel a kifogással csak az erkölcsi felelősségtől akarunk megszabadulni, hogy ne kelljen állást foglalnunk. Ha az egyházi testületek nem tudnak az erkölcsi jó mellett állást foglalni, akkor hogyan kívánjuk azt az egyszerű, teológiát nem tanult emberektől? Jézus felelt a feltett kérdésekre: kell-e adót fizetni, ki a felebarátom, szabad-e válni…?

  1. Az utat mutató egyházi állásfoglalásokon kívül szükséges lenne bemutatni a naponkénti csúsztatásokat, a hamis hírkeltést, a politikai hatalommal való tudatos visszaélést, vagyis azt, hogyan befolyásolnak bennünket. Az egyházi lapoknak ezt az egyházi eseményekkel kapcsolatban kellene megtenniük, mert a világi hírközlők (a televízió, az újságok stb.) „csak” a tényeket közlik az eseményekkel kapcsolatban. Például a tévében elhangzik az államtitkár szájából, hogy az egyházak iskolái több támogatást kapnak, mint a többi oktatási intézmény. Vele szemben ül az egyházi ember, aki elmondja, hogy ez nincs így. De most mi az igazság? Hogyan döntse el a néző, hogy ki mond igazat? Ezért kell bemutatni az egyházi sajtónak a teljes igazságot. S ha valakiről kiderül, hogy tudatosan csúsztat (hazudik), akkor – ha ez megismétlődik, és az újságunk által is közismertté lesz – az illető remélhetőleg elveszti a hitelét az emberek előtt. Nem fognak rá szavazni és arra a pártra sem, amely csak ilyen hiteltelen embert tud a saját képviseletére, illetve vezetőjéül választani.
  2. Az egyházi sajtó közölje bővebben a politikai képviselőkkel való összeütközéseket. Hányszor és hányféleképpen közölte a világi sajtó a homoszexuális teológus esetét – a református egyházat elmarasztalva –, különösen az első fokú bírói ítélet után! Azonban a másodfokon hozott ítélet eredményét, mely tévesnek ítélte a korábbi állásfoglalást, csak valahol hátul közölték pár sorban, s hozzátették, hogy ezt az ítéletet megfellebbezik… Vagyis igyekeznek a keresztény igazságot tudatosan kicsinyíteni. Még a bíróság tekintélyét is kockáztatják a saját érdekük kedvéért. Merjük legalább mi nagybetűsen megírni az igazságot a politika területén is, ha az az egyházakat érinti! Vagy ez felesleges?

Azt látjuk, hogy az őskereszténység politikai tényező volt még Néró császár idején is; az apostoli levelekben olvassuk, hogy imádkozzanak a világi hatalomért és a császárért… Nem úgy volt hatalom, hogy pártot alapított volna, hanem úgy, hogy világos erkölcsiséget képviselt, és belső tartásával átalakította a Római Birodalmat, megszüntette a rabszolgaságot és a korrupciót. Vagy mi kételkedünk az államért, a közjóért elmondott imádság hatékonyságában, és azért „hanyagoljuk el” azt?

  1. Végül szükséges átgondolnunk a népszavazást a távolmaradók oldaláról. Sokan úgy gondolják, hogy a sok ellentétes információból nem volt idejük, erejük kiválasztani a helyes álláspontot, és ezért nem volt szilárd véleményük sem az igenek, sem a nemek mellett. Esetleg vallásosságukkal magyarázták magatartásukat: ők ilyen „világi, politikai ügybe” nem folynak bele. (Téves pietizmus). Ezért egyszerűen távol maradtak.

A szavazáskor távol maradók most észrevehették, hogy így váltak igazán a politika játékszereivé. Emlékezzünk vissza: az Európai Unióba való belépésről való szavazáskor a távolmaradókat a politikai hatalom az igennel szavazókhoz kapcsolta és számolta, most pedig ellenkezőleg, a nemmel szavazókhoz!!! Aki tehát úgy érzi, hogy semlegesnek kell maradnia, annak is el kell mennie szavazni, és a szavazócéduláját át kell húznia.

Közismert mondás: „A történelem az élet tanítómestere.” Remélhetjük, hogy az elmúlt december 5-e mindnyájunk számára egy életre szóló tanítómesterré válik?

Missura Tibor (Budapest)


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Liturgikus sarok
Luther az igehirdetésről
Élő víz
Célkereszt
Egy magasabb mérce
Adj utat!
Heti útravaló
Keresztutak
Adománygyűjtés a délkelet-ázsiai áldozatok megsegítésére
Hitpróbáló események
Véleményem
Apokalipszis, most
Cunami
Roger testvér imái 2005-re
e-világ
www.onlinehittan.hu
Keresztény szemmel
A 2004. karácsonyi szökőár áldozatainak emlékére
Szembesítés
Dömös üzenete
A hét témája
A 2004. esztendő ajándékai
Az év oktatási létesítménye – Zugló
Az év gyülekezeti háza – Pesterzsébet
Az év diakóniai otthona – Kaposszekcső
Az év missziói eseménye – Tata
Az év beruházása – Balatonszárszó
Az év hazatért lelkészei
Az év haza Az év ordinált lelkészei
evél&levél
Tisztelt Szerkesztőség!
Tanulunk-e belőle?
A közelmúlt krónikája
Amikor az egyház (még) politizált
„Berhidai út 13. – Evangélikus Lelkészi Hivatal”
Rát Mátyás hírmondója
Izraeli régészek felfedezték a Siloám tavát
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Már csak szerelemből tudok színházat csinálni…
Feminista „távteológia”
Örömhír
Képek – lelkészekről
Útikönyv a Monarchia keleti végeiről
A vasárnap igéje
Bezárt ajtók
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
EvÉlet - Lelki segély
Elég egy férfi és egy nő?
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2005 02 Tanulunk-e belőle?

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster