Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2005
- 02
- „Berhidai út 13. – Evangélikus Lelkészi Hivatal”
A közelmúlt krónikája
Hozzászólás a cikkhez
„Berhidai út 13. – Evangélikus Lelkészi Hivatal”
Isten kegyelméből a tervezettnél három évvel korábban adatott meg a pétfürdői evangélikus gyülekezetnek, hogy a fenti táblát elhelyezze a település egyik épületén. Amikor a gyülekezet 2002. október 27-én kimondta önállóságát – ezzel elválva a várpalotai gyülekezettől –, a szabályok értelmében öt év ajánlott idő állt a rendelkezésére, hogy megteremtse az önálló lelkészlakást és a gyülekezeti házat.
Az Országos Evangélikus Egyház és az illetékes egyházkerület ez év nyarán tizenkétmillió forintért megvásárolta a Berhidai út 13. szám alatti kétszintes családi házat. Az építési munkálatokat követően, múlt év novemberében kerülhetett sor az épület felszentelésére. Ezzel új fejezet nyílt a pétfürdői gyülekezet életében és történetében.
Az épület nemcsak az eredeti főcélt tölti be – azt, hogy lelkészlakás legyen –, hanem összefogja a gyülekezet hitéletét is. Az evangélikus felekezet önállóságának egyik jogi megtestesítője, valamint lelki otthon lesz. A gyülekezet ebben az épületben tartja a vasárnapi istentiszteletet, és adventtől pünkösdig a hét közbeni bibliaórákat. Igen fontos szerepe van a háznak a hitoktatásban is: a felekezet lelkésze heti harminc hittanórát tart itt a Kolping-szakiskola protestáns diákjainak.
A szentelési ünnepségen – amelyen szép számban jelen voltak a környékbeli lelkészek is – a Kolping-iskola diákjainak énekkara szolgált Váradi Edit tanárnő vezetésével. Az orgonát – mint minden vasárnap – ezúttal is Kemény Gyula várpalotai orgonista szólaltatta meg, kísérve a közel százfős gyülekezet énekét. Talán még az épület felszentelésénél is nagyobb annak a jelentősége, hogy ezen az alkalmon öt szakiskolás keresztelkedett meg, miután októberben négy általános iskolás gyermek részesült a keresztség szentségében. Január hónapra pedig már tizenegy fiatal „jegyezte elő magát” keresztelkedésre…
Győr Sándor
::Nyomtatható változat::
|