Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

A Barcsi Rendőrkapitányság közrendvédelmi alosztályának vezetője Mihály János rendőr százados. Mezőcsokonyán azonban mégsem ebben a minőségében vált ismertté, ugyanis ő a helyi Evangéliumi Pünkösdi Közösség lelkipásztora is.

– Hogyan indult el ezen az úton?

– 16-17 éves koromban lettem keresztény. Ekkor döntöttem el, hogy bármit, amit ezután teszek az életben, Isten akarata szerint fogom tenni. Azért imádkoztam, hogy Isten mutassa meg az utat, és segítsen olyan munkát találnom, amelynek végzése során még többet megtudhatok az ő országáról, és amellyel hasznosan tudom szolgálni őt. Természetesen azt szerettem volna, ha Isten rögtön azt mondja, hogy menjek a teológiára vagy misszionáriusnak Afrikába, de másként vezetett: rendőr lettem.

– Rendőrként hogyan tudja Istent szolgálni?

– A rendőrség azért van, hogy rend és békesség legyen az országban. Isten akarata is pontosan ez. Pál apostolnak a rómaiakhoz írt levelében a 13. fejezet első öt verse szól arról, hogy a rendvédelmi szervek Istentől vannak azért, hogy rend, illetve békesség legyen az országban. Számomra nagyon izgalmas úgy végezni egy feladatot, hogy azt Isten segítségével tehetem, és tulajdonképpen a munkámért imádkozom. Imádkozom azért, hogy kevesebb bűncselekmény és baleset legyen, imádkozom, hogy a beosztottaim sikeresen végezzék a munkájukat. Jó látni ennek az eredményeit. Egy keresztény ember az igazságot követi, és azért harcol. Ezt a legjobban a rendőrségnél lehet képviselni.

– Meséljen a közösségről, amelynek tagja!

– Már rendőr voltam, amikor elkezdtem tanulni a Pünkösdi Teológiai Főiskolán. Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség egy bejegyzett egyház, a protestáns felekezetekhez tartozik. Napjainkban – ha jól tudom – már hatszázmillió karizmatikus pünkösdi hívő van a világon. A nagy egyházakon – a római katolikus, a református és az evangélikus egyházon – belül is vannak úgynevezett karizmatikus pünkösdi csoportok. Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség az egyik legdinamikusabban fejlődő egyház Európában és azon kívül is.

– A helybeli hívek hogyan fogadták azt, hogy egy rendőr lett a lelkipásztoruk?

– Áprilisban lesz két éve, hogy lelkipásztor vagyok Mezőcsokonyán. Az emberek elfogadtak, és remélem, szeretnek is. A szószékről nehezebb úgy beszélni az embereknek az életről, és úgy buzdítani őket, ha az igehirdetőnek nincsen élettapasztalata.

– Volt már olyan, hogy félbe kellett szakítania egy istentiszteletet, mert ugyanabban az időben rendőrként is helyt kellett állnia?

– Ha készenlétes vagyok, akkor úgy állok a szószéken, hogy a zsebemben rezgőre van állítva a telefon: ha baj van, megyek. Hála Istennek, Barcs nyugodt város, jó itt a közbiztonság, és még nem került rá sor, hogy az istentiszteletet megszakítva el kellett volna mennem.

– Miért fontos, hogy higgyen az ember?

– Úgy gondolom, hogy valamiben hinni nem elég. Én azt vallom, hogy Jézus Krisztusban kell hinni: ő a megoldás minden ember életére. Ha az emberek komolyan vennék a „kereszténység” és a „vallás” szavakat, ha valódi hit lenne ezek mögött, akkor pozitív változások következhetnének be a társadalomban. Ha mindenki csak négyet megtartana a tíz parancsolatból – „Ne ölj!”, „Ne paráználkodj!”, „Ne lopj!”, „Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!” –, nem is lenne dolga a rendőrségnek.

– Mi volt az, ami Önt a kereszténység útjára vitte?

– Az én megtérési igém János levelében van. Egészen pontosan az 1Jn 5,12: „Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” Ez az ige vezetett rá arra, hogy meggyőződéses keresztény legyek. Az élet nem csak annyiból áll, hogy éljünk, dolgozzunk, szórakozzunk; az élet egy személy, akit úgy hívnak: Jézus. Én Jézus Krisztusban megtaláltam azt, amire vágytam. Sosem akartam szürke, kispolgári életet élni. Élni szerettem volna. Hiszem, hogy Istennek terve van az emberek életével. Még nem látom kristálytisztán, hogy az enyémmel mi a terve, de kutatom.

Koseluk Anna

::Nyomtatható változat::