Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad. (Ézs 60,2)

Vízkereszt ünnepe után az utolsó héten az Útmutató reggeli igéi Krisztus dicsőségét hirdetik. A mai istentisztelet bevezető keretversében az Úr maga mondja ezt: „…megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt.” (Ézs 40,5) A megváltó Isten dicsősége Jézus Krisztusban és a megváltottakban válik láthatóvá. Az Úr megdicsőülésének csak a három „oszloptanítvány” lehetett szem- és fültanúja; ugyanazt a mennyből jövő szózatot hallották, amely Jézus megkeresztelkedésekor is elhangzott. Most Isten kiegészítette ezt: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!” Mi sem láthatunk mást hitünk szemével, „csak Jézust egyedül”, de az ő szava bátorít: „Keljetek fel, és ne féljetek!” (Mt 17,5.8.7) A ma fehéren ragyogó oltárterítő csak halovány visszfénye lehet a megdicsőült Krisztus jelenlétének. Istenünk nemcsak a teremtéskor mondotta: „Legyen világosság!” (1Móz 1,3), hanem ma is ő gyújt „világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán” (2Kor 4,6). Luther arra figyelmeztet: „…óvakodj attól, hogy csak úgy az ige nélkül kalandozva Krisztust Istentől elszakítsd. Aki tehát Krisztust hallja és látja, legyen bizonyos, hogy Istent hallja és látja.” Az Ószövetséget csak Krisztusban értjük helyesen, ha a szívünkről elvétetik a lepel. Átéltük-e már ezt a csodálatos találkozást Istennel, amelyben Mózesnek és Pálnak is része volt? Pál így ír erről a találkozásról: „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre (Jézuséra) formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (2Kor 3,18) Ekkor megtapasztalhatunk valamit e heti igénk kijelentéséből is, meghallhatjuk Urunk hívását: „Kövess engem!”, és elmondhatjuk azoknak, akikkel találkozunk: „Megtaláltuk (…) Jézust”, „jöjj, és lásd meg” (Jn 1,43–46) te is az Isten Fiát! János szóhasználatában a hit magában foglalja az engedelmességet is: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van…” (Jn 3,36) Reformátorunk hozzáfűzi: „Az örök élet előre az enyém. Ha meg nem kapom itt e földön, odaát már soha többé nem jutok hozzá.” Krisztust is megilleti a Miatyánk dicsőségmondása; mert János szerint (is): Jézus szeret minket, vére által megszabadított bűneinktől, s „országa népévé tett (…) az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.” (Jel 1,6) Jézus önkijelentése bizonyságtétel az Atyával való egységéről, és az őt ismerők számára a legnagyobb kegyelmi ajándék egyben: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az (örök) élet világossága.” (Jn 8,12) Ha Jézus bennünk él, akkor már most igaz a kijelentés: „Ti vagytok a világ világossága.” (Mt 5,14) Bárcsak minden istentisztelet végén az új (immár harmincéves) fordítás szövege szerint hangzana fel az ároni áldásban a háromszor szent Isten neve: „Ragyogtassa rád orcáját az Úr” (4Móz 6,25)! Kedves Olvasó! „Áldjon meg téged az Isten…!” (EÉ 46,3)

Garai András

::Nyomtatható változat::