Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A főváros legszebb sugárútja, az Andersen sugárút a nagy meseíró szobrával s a körülötte zsivajgó sirályokkal tükrözi az egész ország hangulatát. A mesebeli szépségű Koppenhága egyes templomait a derűs kedélyű dánok csak úgy emlegetik, hogy a főszékesegyházban az igen népszerű Margit királynő tartotta az esküvőjét, a másik hatalmas templomban pedig múlt tavasszal esküdött örök hűséget a trónörökös bájos fiatal választottjának. Londonban, Madame Tussaud híres emberek viaszból megformált alakjait kiállító múzeumában az első két szobor már az ifjú párt ábrázolja, és a legkelendőbb képeslapokon is őket láthatjuk. A színpompás eszkimó népviseletbe öltözött királyi családot lelkes örömmel fogadták júniusban a Dániához tartozó grönlandiak is, és ütemesen tapsolva kiáltották a trónörökös feleségének, Máriának a nevét a kellemesen „meleg”, mintegy 10-15 fokos nyárban.

„Mindenkor örüljetek!” – mondta Pál apostol, és a dánok valóban mindig őszintén mosolyognak, keresik és meg is találják az események jó oldalát. Örülnek a nemrég, mindössze két éve épült, vakítóan fehér falú, tiszta, áttekinthető, új koppenhágai metrónak, az utasok tájékoztatását szolgáló, logikusan és célszerűen megalkotott vasúti jelzőrendszereknek, a nem túl gyakori meleg időnek, a napfénynek. Örülnek hihetetlenül gazdag múzeumaiknak, hatalmas és nagyon jó állapotban lévő, regényes középkori dán váraiknak és nem utolsósorban az oda látogató vendégnek. A vendéget egyszerű, meleg szavakkal fogadják, és mindent megtesznek azért, hogy értelmesen, tanulságosan töltse el városukban a szűkre szabott napokat, és munkáját a leghasznosabban végezhesse. Még arról is gondoskodnak, hogy a magyar vendég tiszteletére magyar népdalt is játsszon a tehetséges gitáros. A dánok megható érdeklődéssel hallgatták Magyarországról szóló előadásomat, és értő összehasonlításokat tettek saját történelmükkel.

Kedves evangélikus eszperantista vendéglátóim tették lehetővé, hogy kapcsolatba léphessek a helyi szabadkőművesekkel. A szabadkőműves könyvtár egyik eszperantista könyvtárosa külön látogatást szervezett számomra a koppenhágai páholyházba. A legkitűnőbb szakembert hívták meg azért, hogy válaszoljon a kérdéseimre. A dán szabadkőművesek az úgynevezett svéd rendszert követik. Ez – a többitől eltérően – az istenhit mellett azt is megköveteli tagjaitól, hogy keresztény felekezethez tartozzanak. Dániában – akárcsak Angliában – a nagymesteri tisztséget, vagyis az ország vezető szabadkőművesi feladatát általában a király tölti be. Jelenleg azonban királynő van mindkét országban, ezért a királyi család egy másik tagja a nagymester.

Az angol nyelvtudás általános és magas szintű, így az idegen nem ütközik nyelvi nehézségekbe még akkor sem, ha nem ismeri a dán nyelvet. Az utcán még a nagyon sietős emberek is örömmel útbaigazítják az idegeneket. Ez a svédekre és a norvégokra is jellemző, de ők nem ismerik olyan alaposan a helybeli nevezetességeket vagy az utcákat, mint a dánok. Ha mégsem tudják megadni a megfelelő útbaigazítást, akkor sem fordulnak el érdektelenül, hanem – mintha a saját ügyük volna – tovább kérdezősködnek más arra járóktól. Néha valóságos tanácskozás alakul ki arról, hogy miként segíthetnének a tájékozatlan érdeklődőnek…

A Szabadság Múzeum Dánia történetét mutatja be az európai fasizmus időszakában. Hitler egyre nagyobb nyomást gyakorolt a kicsiny országra annak érdekében, hogy ott is bevezessék az üldözötteket megkülönböztető intézkedéseket. A dánok azonban a király, XI. Keresztély vezetésével ennek merészen ellenálltak. Amikor már nem volt tovább tartható ez a semlegesség, a király lemondott, és az országgyűlés feloszlatta magát. Dánia kormányzás nélkül maradt. Nem akadt olyan dán, aki átvette volna az országlást német bérencként. „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.” A volt király ekkor felújította azt a már régen feledésbe merült szokását, hogy naponta kilovagolt, és lóháton körbejárta Koppenhága utcáit. A ma is leginkább kétkerekűn közlekedő lakosság kerékpárjain kalaplengetve követte XI. Keresztélyt, lelkes örömmel éltetve a szabad Dániát. A dánok saját lakásukban bújtatták az üldözötteket a fasiszták elől, majd az éj leple alatt életük kockáztatása árán bárkáikon átcsempészték őket a semleges Svédországba. Ma ezt mindkét ország kikötőjében emlékmű hirdeti. XI. Keresztély lovas szobra ma már a királyi palota közelében áll egy téren; egyébként ő volt a most uralkodó királynő, Margit nagyapja. A második világháború végeztével Dánia méltán foglalhatott helyet a győztes hatalmak oldalán.

Dánia ma nagy békességben él minden országgal, így szomszédaival is, amelyeknek a lakossága egyébként zömében szintén evangélikus. A dániai Helsingřr, Hamlet királyfi városa és a svédországi Helsinborg között félóránként közlekedő kompjárat akár a jelképe is lehetne ennek. Egyik oldalon sem vizsgálják az úti okmányokat.

Városi gárda azonban létezik. Körültekintő eszperantista evangélikus vendéglátóim Helsingřrben előre felhívták a figyelmemet arra, hogy a gárda minden péntek délután felvonulást tart a város utcáin. Én persze egy katonai parádé megtekintésére készültem, de ehelyett mintegy száz, kék rakott szoknyás, tengerészsapkás, sujtásos díszekkel ellátott kabátba bújt kislány vonult el előttem hangszerekkel „felfegyverkezve”… Tanáraik kíséretében, nagy rendben, fegyelmezetten lépdeltek a fúvós hangszereken eljátszott népdalok vérpezsdítő, vidám ritmusára az előre meghatározott útvonalon. A járókelők lelkes tapssal jutalmazták a szemnek, fülnek és léleknek is kedves előadást. A gyerekek a csaknem egyórás felvonulás után szép sorjában bemasíroztak a tágas iskolaudvarba. Ott a családtagok már várták a felvonulókat, s miután a családok egymásra találtak, látható örömmel, büszkeséggel széledtek szét. Ez a rokonszenves gárda is Helsingřr békés boldogságát őrzi.

Berényi Zsuzsanna Ágnes

::Nyomtatható változat::