Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Egy elektronikus levélben terjedő anekdota szerint egy embernek még életében felajánlották: választhat a pokol és a menny között. A nehéz döntés előtt megszemlélte mind a két helyszínt. A bárányfelhők között megbúvó mennyországban halk zeneszó és ezüstfényű lepelbe burkolódzó kerubok fogadták, a pokolban ellenben kártyaszoba, éjszakai bár, hangos gépzene várt rá, így aztán ez utóbbit választotta. Amikor halála után végül belépett a pokolba, fortyogó üstökben szenvedő embereket látott. „Hát hol van, amit láttam?” – tette föl a kérdést. „Az csak a marketing volt” – válaszolt neki az egyik ördög…

Nos, mindannyiunk számára adott a választás lehetősége a mennyországba, illetőleg a pokolba vezető út között. A Jóisten bennünket, a Krisztusban hívők közösségét szánta arra, hogy az ő mennyei országának földi reklámhordozói legyünk. Vajon tudunk-e elég hatékonyak lenni?

E sorok írója a misszió szempontjából célravezetőnek tartja a középiskolások megszólítását is. Talán ez a legnyitottabb korosztály, amelynek gondolkodásmódját könnyedén formálhatjuk a kívánt irányba. Már csak azért is, mert sok időt töltenek az iskolában, így egyszerű a „munkahelyükön” megszólítani őket. Ennek pedig kitűnő eszköze lehet az iskolaújság.

Fontos feladat, ugyanakkor nagy kihívás egy világi oktatási intézményben hitbéli kérdésekről írni. A szekularizált környezetből származó fiatalok érdektelenségének gátját átszakítani nagyon nehéz, főként azért, mert leginkább csak a „világ” felé nyitottak.

A megfelelő módszer az, ha – Oliver Cromwell szavaival élve – „nem azt adjuk, amit akarnak, hanem ami a javukra van”. Az egyházak mondanivalóját közvetíteni akaró iskolaújságnak tehát nem a diákság igényeit kell szolgálnia, mert a tanulók többsége erősen hajlik a rosszra. De bízva abban, hogy a fiatalokat a jóra is rá lehet nevelni, szeretettel és odafigyeléssel rá kell mutatunk a legfontosabbra: Krisztus szabadító kegyelmére.

A misszió területén a legnagyobb sikereket azokkal a diáklapokkal lehet elérni, amelyek szellemiségükben szilárdan kiállnak a krisztusi etika mellett. Természetesen nem tanácsos kizárólag egyházi témákkal foglalkozni, ám minden rovatba belefoglalhatjuk azt az értékrendet, amelyben hiszünk. Kitűnő példa lehet erre – mondjuk – A passió című filmről szóló ismertető vagy egy keresztény olimpikonokat bemutató sportrovat.

Ha a diáklap még megjelenésében, formailag is törekszik szembemenni a szekularizációval, akkor szinte garantált a siker. A színes, látványos, de igénytelen sajtótermékek sokasága helyett a fiatalok előbb-utóbb az igényesebb, tartalmasabb újságok felé fognak fordulni. Vagyis azok felé, amelyek mást és másképpen fogalmaznak meg.

Kiszolgálás helyett szolgálni kell! Alázattal és szeretettel a világi iskolákban is meg kell jeleníteni, hogy az egyházakban mennyi érték halmozódott fel a történelem során. Az ifjúsággal is sikerülhet beláttatni, hogy a hangosabb marketingfogásokat alkalmazó világé helyett a Krisztus-követők lelki békét nyújtó útjára lépjen. Hiszen ez az út a mennybe vezet.

Chladek Tibor

::Nyomtatható változat::