Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

A televíziós műsorok rendszeresen tudósítanak a dél-ázsiai katasztrófa következményeiről. Időközben hazatértek az ott „nyaraló” turisták is. A különböző tévécsatornák műsorvezetői beszélgetéseket készítenek az életben maradottakkal, akik beszámolnak „élményeikről”. A megszólalók neve is megjelenik a képernyőn, s nevük alatt ez a szó olvasható: túlélő. Némelyikük büszkén ki is húzza magát: ő nem akárki – ő egy túlélő.

Nekünk, magyaroknak az évszázadok során világháborúkat, forradalmakat, járványokat, árvizeket, külső és belső viszályokat, egyszóval sok tragédiát kellett átvészelnünk, azaz túlélőként kellett folytatnunk tovább az életünket. Sokan így könyvelik el életben maradásukat: „Szerencsénk volt.” Mások így értékelik: „Isten megsegített bennünket.” Arra azonban a keresztény túlélők közül is csak kevesen gondolnak, hogy „túlélőként” feladataik vannak. Isten még rájuk akar bízni valamit…

A világ most megmutatta a jobbik arcát is, szinte mindenki segíteni igyekszik a bajbajutottakon. Békesség című írásában Kapi Béla püspök így fogalmazott: „Mindenki szenved. Szenvedés nélkül nincsen emberi élet. Ez az élet járuléka. Tiltakozol ellene? Balgán teszed, mert az élet törvényeit nem változtathatod meg, s nem követelhetsz magadnak kiváltságos életet. Helyesebben teszed, ha leszámolsz a szenvedéssel. Bölcsen teszed, ha megkeresed rendeltetését, és megtanulod tanítását.”

Csaba Piroska

::Nyomtatható változat::