Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Vasárnap

Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! 5Móz 6,4 (Lk 9,20; Mk 8,31–38; 1Kor 13,1–13; Zsolt 16) E szavakkal kezdődik az ószövetségi alapvető hitvallás. Az istenfélő zsidóság ma is e szavakkal vallja meg hitét. Mi is ezt valljuk. A „mi Istenünk” megfogalmazás nem önző kisajátításra utal, hanem annak megvallása, hogy rajta kívül nincs Isten, mi nem keresünk, nem vallunk és nem tisztelünk mást istenként. A mondat második része nyomatékosan vallja meg, hogy a mi Istenünk „egyedül az Úr”. Ebben a hitvallásban az elküldött, a megszületett Jézus erősít meg minket. Az ő Atyja a mi Atyánk is, gyermekei vagyunk!

Hétfő

Jézus így szólt: „Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik: megmutatom nektek, kihez hasonló. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kősziklára alapozott.” Lk 6,47–48 (Ézs 26,4; Lk 13,31–35; Lk 9,18–27) Az ige és annak megcselekvése teszi életünket ellenállóvá, edzetté, biztonságossá. Kifejező a kép: leásni és mélyre hatolni. Nem mutatkozik első látásra a kőszikla, az erő, de sok tusakodás, imádság és meditáció segít életünk sziklaalapjának a megtalálásában.

Kedd

Jézus Krisztus mondja: „Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd az életet.” Lk 21,19 (Ézs 51,5a; Lk 5,33–39; Lk 9,28–36) A keresztény élet nem „könnyen” szerezhető meg, érhető el. Nagy kitartás kell ahhoz, hogy a Szentírás szavai gyökeret verjenek bennünk, átjárják szívünket, lelkünket, valóban életünk forrásává legyenek. Luther, a Szentírás doktora halálos ágyán azt vallotta, hogy bármennyiszer olvastuk is el a Bibliát, bizony „szegények vagyunk”. Ezt a szegénységet csak a kitartó, állhatatos olvasás és befogadás enyhítheti, így lehetünk gazdagokká.

Szerda

A szombati nyugalom még ezután vár az Isten népére. Zsid 4,9 (Jób 14,1; Mt 6,16–21; 2Pt 1,2–11; Lk 9,37–45) Isten teremtő munkájának végén, a hetedik napon megnyugodott. Ezzel egyrészt megadta számunkra az élet ritmusát, másrészt a végső nyugalmat is odaígérte az embernek és a világnak. Jézus pedig ezt hirdeti számunkra Isten országának, uralmának eljöttével. Ő hozta meg a megbékélést Istennel és az üdvösség nyugalmát. Aki nyugalmat keres, jöjjön Jézushoz. Ideig és örökké tartó nyugalmat talál.

Csütörtök

Jézus Krisztus mondja: „Örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” Lk 10,20 (Zsolt 5,12c; Zak 7,2–13; Lk 9,46–50) A siker életünk jelentős előrelendítője lehet. Erről tanúskodik a tanítványok beszámolója is. Csak azzal nem számolnak, hogy a siker – az ördög munkájának lerontása is – Jézusnak köszönhető. Ezért nem kell félnünk, amikor a missziót végezzük, sőt az az öröm irányíthat bennünket szolgálatunk teljesítésében, hogy Isten minket befogadott.

Péntek

Jézus Krisztus mondja: „Az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak.” Jn 6,33 (Ézs 58,11a; Jn 8,21–30; Lk 9,51–56) A pusztai vándorláskor Isten a mannát adta, mely az égből hullott, de akik azt ették, meghaltak. Jézus, az élet kenyere is a mennyből szállott alá; az ő teste étel, amelyet odaadott a világért, és aki ebből táplálkozik, az örök életet nyer. Valóságos életet ad, mindenkinek és örökre.

Szombat

Jézus Krisztus mondja: „Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?” Lk 15,4 (Jer 23,3; Dán 5,1–7.17–30; Lk 9,57–62) Jézus azért jött, hogy megkeresse az elveszettet; ezzel azt a próféciát töltötte be, amelyikről Jeremiás is szól a mai igében. A példázat emellett Jézus követőit is figyelmezteti, hogy folytassák a missziót; keressék az elveszetteket, hogy azok bűnbánatra és megtérésre jussanak. Így lesznek igazi öröm részesei.

Tóth-Szöllős Mihály

::Nyomtatható változat::