Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Félünk. Mindannyian. Még akkor is, ha nem szeretjük kimondani.

Félünk a ránk ruházott felelősségtől. Tetteinknek vagy tetteink elmaradásának a következményeitől. Bizalmatlanok vagyunk embertársainkkal szemben, gyakorta minden ok nélkül. Rettegünk az ezerarcú földi gonosztól, mely napról napra megjelenik előttünk, s néha még észre sem vesszük…

A legszürkébb hétköznapok is magukban hordozzák a félelem lehetőségét. Milliárdos sikkasztások, áremelkedések, létszámleépítések és elbocsátások, növekvő kábítószer-fogyasztás és bűnözés, és még megannyi bizonytalansági tényező – mind ugyanazt jelzik: a sátán elhatalmasodott világunkban. És cselekszik. A kísértő kezét kell látnunk napjaink minden veszélyében. Egyetlen mentsvárunk Isten igéje: „Mindent rendeltetésének megfelelően készített az Úr, még a bűnöst is: a veszedelem napjára.” (Péld 16,4)

Vajon a mi életünk már a „veszedelem napjának” idejében zajlik? Nem tudhatjuk, hiszen „az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap” (2Pt 3,8). Egy biztos: a mindennapok nyűge-baja iránt táplált félelmeink – bármennyire jogosak is – nem visznek minket előrébb.

Félelemérzetünk leküzdésére az egyetlen megoldás az, ha minden gondunkat, bajunkat gondviselő mennyei Atyánkra bízzuk. Isten megszabadít bennünket minden félelemtől. „Aki az Urat féli, annak erős oltalma van, fiainak is menedéke lesz az.” (Péld 14, 26)

Chladek Tibor

::Nyomtatható változat::