Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. (Jn 12,24)

Böjt negyedik hetében az Útmutató reggeli igéi böjti örömünk forrásáról adnak hírt: az Élet Kenyere (Jézus Krisztus) vállalta érettünk küldetését, a búzaszemsorsot! Krisztus áldozata nem hiábavaló; a búzaszemnek el kell halnia ahhoz, hogy gazdag termést hozzon. A két görög nevű tanítvány, Fülöp és András a pogány görögök szószólói: „Uram, Jézust szeretnénk látni.” (Jn 12,21) Az Úr közvetett módon, e heti igénk szerint válaszol. Akik igazán meg akarják ismerni az Urat, csak őt követve és neki szolgálva, az ő sorsában osztozva tehetik ezt. A szenvedés, a nyomorúság és a szorongattatás közepette is csak az a tanítvány tud hálát adni a vigasztalásért, és az tud másokat is megvigasztalni, akit „az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene (…) megvigasztal” (2Kor 1,3.4). Mózes az Úr jóságára emlékezteti a negyvenéves pusztai vándorlás végén a népet: „…mannával táplált, amelyet nem ismertél, (…) az ő utain járj, és őt féljed! Mert jó földre visz be most téged Istened, az Úr…” (5Móz 8,3.6.7) Jób örömtelen állapotában eljut annak felismeréséig, hogy akivel vitázik, „nem ember, mint én…”, és hogy „nincs is köztünk döntőbíró…” (Jób 9,32.33) Jób nem ismerhette az Ószövetség evangéliumi prófétáját, aki a böjtben Jeruzsálem jövendő boldogságáról prófétál: Laetare! „Örüljetek Jeruzsálemmel! Vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek! Szívből örüljetek vele mind, akik gyászoltátok!” (Ézs 66,10) „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen” – így vigasztal bennünket Jézus, aki a barátainak tekint minket, ha megtartjuk az ő parancsolatát: „szeressétek egymást” (Jn 15,11.17). A Krisztusban elrejtett élet Pál számára egyszerre titok és valóság, mint a búzamagé: elhalás és megújulás, pillanatnyi szenvedés és örök dicsőség – „Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben.” (2Kor 4,11) Jézus, a jó pásztor bizonyságtételét búzaszem sorsáról csak az ő juhai hiszik: „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem.” (Jn 10,17) Nagypéntek és húsvét így ugyanannak a küldetésnek a két állomása. A héten már másodszor mondja Jézus: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét…” (Jn 14,15–17) A segítő, szószóló és vigasztaló Lélek által jelenti ki magát nekünk; az Atyaisten pedig szereti azt, aki Jézust szereti. Ez böjti örömünk beteljesedése. Luther szerint: „Én Megváltótok vagyok. Énbennem vagytok. Így, bár magatokban bűnösök vagytok, Bennem megigazultok. Bennetek halál, de Bennem életetek van. Ti magatokban kárhozottak vagytok, de Bennem áldottak és üdvözültek.” Téged imádlak, ó, „Jézus, világ Megváltója, / Üdvösségem megadója…” (EÉ 191,1)

Garai András

::Nyomtatható változat::