Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

„Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?” Ez az igevers (Lk 15,4) lehetne a jelmondata a 2004 tavaszán alakult Szenvedélybetegeket Segítő Szolgálatnak, amelynek a balatonboglári evangélikus gyülekezet ad otthont. A szervezet egyik célja, hogy megváltoztassa a szenvedélybetegségekről a közvéleményben kialakult negatív képet. „Fontos, hogy az emberekben tudatosítsuk, hogy nem negatív erkölcsi kategóriákról, hanem betegségekről van szó” – mondja B. Albert, a szolgálat vezetője. A vezető úgy véli, ezt a szemléletváltást elsősorban a szeretetben élő, keresztény emberek tudják véghezvinni.

Az egyház segítő kezet tud nyújtani abban, hogy megpróbálja elvezetni a kórházból kikerülő és a gyógyulás útjára lépő, ám magukban még sokszor bizonytalan embereket egy szerető közegbe. A balatonboglári evangélikus közösség nyitott volt erre a feladatra, és felkarolta a mozgalmat. A szenvedélybetegeknek tudniuk és érezniük kell, hogy nincsenek egyedül: Isten ott van mellettük bárhol és bármikor.

Albert a boglári templomban havi rendszerességgel előadásokat is tart. „Szeretnénk közelebb kerülni az emberekhez” – mondja. „Az előadások elsősorban azoknak kívánnak segítséget nyújtani, akik e zavarodott világban kapaszkodót keresnek; de természetesen bárkit szívesen látunk. Szeretném megosztani az emberekkel azokat a gondolataimat, amelyekről úgy gondolom, hogy mindenkit érintenek és megérintenek. Például: Hogyan lehet mértékletesen élni? Lehet-e napfény és szeretet nélkül élni? Hálás vagyok az evangélikus egyháznak, hogy lehetőséget adott nekünk erre. Ha csak egy emberen tudunk segíteni – már megérte.”

Koseluk Anna

::Nyomtatható változat::