EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

„Kedves lelkésznő! Még tart a böjti időszak, és én igyekszem is minél több alkalmon részt venni a gyülekezetben. A böjt számomra azt jelenti, hogy jobban figyelek Istenre. Kevesebbet nézem a televízió adásait, nem járok szórakozni ilyenkor. Jól is esik többet olvasgatni az igét, és többet imádkozni. Álmélkodva tapasztalom, hogy sok hívő keresztény hat héten át tartózkodik a húsos ételektől, az alkoholtól, de még az édességektől is. Szeretném tudni, hogy ez hozzátartozik-e a böjti idő áhítatos megéléséhez? Van erre vonatkozó bibliai előírás?”

Kedves Bernadett! Leveléből kiderül, hogy helyesen értelmezi a böjti időszak üzenetét. Tisztában van vele, hogy ez a negyven nap hagyományosan a bűnbánatos előkészület ideje. Nagyszerű lehetőség arra, hogy kiértékeljük hitéletünket, hogy visszatekintsünk a megtett útra, hogy felismerjük és beismerjük: Urunk hűségesen vezetett bennünket annak ellenére, hogy mi hűtlenek voltunk hozzá. Gondolatban végigjárjuk Jézus passiójának állomásait, megrendülünk attól, hogy ez a temérdek szenvedés értünk történt. Isten mindent megtett a mi üdvösségünkért, így arccal Isten felé fordulva készülünk a feltámadás ünnepére.

Tény, hogy a sok számítógépezés, a tévé előtt fölöslegesen eltöltött órák, de még a túl bőséges étkezés is elvonja a figyelmünket, az energiánkat attól, hogy Urunkra tekintve megélhessük a böjti idő jelentőségét. Megfigyelte már, Bernadett, hogy manapság mindenütt túl nagy a zsivaj? Elfelejtettük élvezni a csöndet, de különösen is az Isten előtti elcsendesülést. Olyan jó lenne, ha legalább böjtben el tudnánk hallgattatni minden zajforrást, ha nem hangoztatnánk folyton a saját igazunkat, ha hagynánk végre Istent beszélni! Számomra a böjt nem a „mit szabad és mit nem szabad” görcséről beszél, hanem éppen ellenkezőleg: az örömteli, a belső meggyőződésből fakadó kapitulációt jelenti Isten igazsága előtt. Gyönyörködést az ő törvényében és evangéliumában. Míg a maszkabálban rejtegetni próbáljuk valódi arcunkat, addig a bűnbánati idő csodát tesz: álarcaink lemállanak rólunk Isten szentségének ragyogásában.

A legtöbb ember, ha a böjtre gondol, meggyőződéssel vallja, hogy az elsősorban egészségügyi célokat szolgál. A fogyókúra, a méregtelenítés vagy az emésztőrendszer tehermentesítése elképzelhetetlen böjt nélkül. Míg hatvan-hetven évvel ezelőtt a böjt kifejezés hallatán a többség nyomban vallási összefüggésekre gondolt, ma elsősorban tisztítókúrák és wellnessprogramok jutnak eszükbe. Míg korábban természetes volt, hogy a báli szezon be kell, hogy fejeződjön a böjt beköszöntekor, vagy hogy ebben az időszakban nincs se lakodalom, se disznóvágás, és az embernek mellőznie kell a szórakozást, illetve az ínyencségek élvezetét, addig mára ennek a felfogásnak már csak kevés helyen találjuk nyomát.

A bibliai időkben a zsidó vallás gyakorlatához hozzátartozott a meghatározott napokon való böjtölés. De böjtöltek akkor is, ha nagy szomorúság érte őket, ha tanácstalanok voltak, és ezért útmutatást vagy figyelmeztetést vártak Istentől. A mózesi törvény csupán egyetlen böjti napot írt elő: az engesztelés napját (3Móz 23,27), de később más böjti napok is bekerültek az előírásokba. A jeruzsálemi szentély pusztulására böjttel emlékeznek meg az évfordulón, és purim ünnepét is böjt előzi meg (Eszt 4,3). Jézus kortársai, a farizeusok különleges, isteni jutalomra méltó cselekedetnek tartották az étkezéstől való tartózkodást. Ők hetente kétszer böjtöltek.

Jézus helytelenítette a képmutató és öncélú böjtöt (Mt 6,16–17), de jelentőségét mindenképpen felmutatta azzal, hogy nyilvános működésére böjttel készült elő (Mt 4,2). A böjtnek tehát semmiképpen sem szabad a vallásos buzgóság fitogtatásának eszközévé válnia.

Miután az Újszövetségben sehol sem olvassuk azt, hogy az étkezésektől való távolmaradás kötelező érvényű lenne, ezért élhetünk vele úgy, mint áldásos lehetőséggel, de nem szükséges böjti áhítatunk alapjaként számon tartanunk. Semmit sem érne a lélek számára a testi böjt, hogyha a hústól távol tartanánk ugyan magunkat, de ezzel párhuzamosan nem figyelnénk életünk Urára. Ellenben megrendítően szép, amikor a hívő átéli, hogy az ige tápláléka, az Úrral az imádságban folytatott párbeszéd és a neki való szolgálat annyira megelégítette őt, hogy eszébe sem jutott étkezni (Jn 4,31–34).

Bernadett! További áldott nagyheti előkészületet kívánok Önnek az Úrral, olyat, amelybe annyira bele tud felejtkezni, hogy még éhségére sem emlékezik. Testvéri szeretettel:

Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::