A vasárnap igéje

Hozzászólás a cikkhez

Vasárnap

Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy, Uram, az én Istenem! Jer 31,18b (Lk 23,42–43; Jn 12,12–19; Fil 2,5–11; Zsolt 22,23–32) Ma kezdődik a nagyhét, amely számos lehetőséget kínál arra, hogy önmagunkba nézzünk. Istentiszteletek, áhítatok, hangversenyek (Bach passiója), passiójátékok: mind alkalmat adnak arra, hogy rendezzük a Jézusban hozzánk érkező Istennel való kapcsolatunkat. Imádságunkban kérjük őt, hogy ez a hét ne teljen el üresen, hanem történjen változás az életünkben, az ő meglátása szerint.

Hétfő

Ne légy kemény szívű és szűkmarkú szegény testvéreddel szemben. 5Móz 15,7 (Lk 12,48b; Róm 5,6–11; Lk 22,63–71) Az élet nem ér semmit, ha csak önmagunkkal foglalkozunk. Igazi öröm akkor ér bennünket, ha tudunk adni másoknak: akár konkrét segítséget, akár csak egy mosolyt, egy kedves mondatot. Ma legyünk figyelmesebbek a környezetünkben élőkkel, hogy azt adjuk meg nekik, amire valóban szükségük van!

Kedd

Az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia és megfeszíttetnie és a harmadik napon feltámadnia. Lk 24,7 (Zsolt 102,27a; Jób 38,1–11; 42,1–6; Lk 23,1–12) „Kell.” Le kell mondani, meg kell szervezni, fel kell hívni, ki kell fizetni, ki kell kapcsolni… Vajon hányszor mondjuk ki egy nap azt a szót, hogy kell? Érdemes figyelni erre a szóra. Jézus halála is „kellett”, ezt azonban Isten mondta ki. Isten akarta, hogy megváltottak legyünk. Ő az, aki mindent eltervezett értünk, hogy élni tudjunk hitben, őszinte, megbocsátó szeretetben, megújuló reménységben. S hogy ez valóban így legyen, nekünk ezt el kell hinnünk.

Szerda

Értékes legyen az én életem is az Úr előtt, és mentsen meg engem minden nyomorúságtól. 1Sám 26,24 (1Kor 15,22; Ézs 26,20–21; Lk 23,13–25) Sok fiatal küzd azzal a kérdéssel, hogy milyen pályát válasszon, mit tanuljon, hogy hol a helye az életben. És legalább ugyanannyi felnőtt áll meg a tükör előtt naponta, és néz szembe jelenével: „Ide akartam eljutni?” Az idősebbek néha arra gondolnak: „Csak öregségemben ne kelljen majd sokat szenvednem!” Minden korosztály imája lehet a fenti ige, amelyet ma közösen imádkozhatunk. Isten meghallgatja imánkat. Csak végezzük napi feladatainkat, és meglátjuk: megnyílnak ajtók, meglátunk új lehetőségeket, miközben érezhetjük a velünk járó Isten jelenlétét, segítségét.

Csütörtök

Jézus így könyörgött: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Lk 23,34a (Hós 2,1; Jn 13,1–15/34–35/; 1Kor 11,23–26; Lk 23,26–31) Megbocsátás nélkül nem tudunk élni. Ha nem bocsátunk meg munkatársainknak, családtagjainknak, szomszédunknak, a belsőnk megtelik rossz levegővel. Idővel egyre dohosabbá válunk, boldogtalanok és mérgesek leszünk, és csak ártunk a környezetünknek. Az ilyen embereket kiközösítik, mellőzik. Jézus a békességre, a megbékélésre tanít bennünket. Ezért gondoljuk végig kapcsolatainkat, és próbáljunk meg tenni valamit ott, ahol lehetséges! Krisztus testének és vérének vétele erősítsen meg bennünket a megbocsátás útján a mai, nagycsütörtöki istentiszteleten.

Péntek

Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Jn 3,16 (Zsolt 80,19; ApCsel 17,3; Jn 19,16–30; 2Kor 5/14b–18/19–21; Lk 23,32–49) Talán ez volt az első mondat, amelyet gyermekkorunkban megtanultunk a Bibliából. Nem véletlenül – meglehet, azért, hogy egész életünkben elkísérjen bennünket Isten szeretetének tudata, akármerre is vezet életutunk. Ma, nagypénteken gondoljunk arra, hogy Jézus értünk halt meg, mégpedig azért, hogy el ne vesszünk – a szomorúságban, a nélkülözésben, a gyászban, a betegségben, a megromlott kapcsolatokban, a reménytelenségben, a rossz függőségekben –, hanem hogy életkortól függetlenül bele tudjunk kapaszkodni Isten minket bárhol elérő, végtelen, őszinte és megmentő szeretetébe.

Szombat

Jézus így imádkozott: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” Lk 22,42 (Ézs 46,10b; Hós 5,15–6,3; Lk 23,50–56) Nagyszombat számunkra a gyász, a lelki csendesség napja, hiszen Isten akarata beteljesült Jézuson, aki meghalt, akit eltemettek. Fontos arra figyelnünk, hogy Jézus a halála előtt, a legnehezebb helyzetben Isten kezébe tette le egész életét, teljesen őrá, az ő akaratára bízta magát. A mai napon tanuljuk meg Jézustól azt, hogy mi is tegyük lelkünket, életünket Isten kezébe. A többit már ő intézi, csak bízzunk rá mindent…

Balog Eszter

::Nyomtatható változat::