Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2005
- 14
- A lángoló hegy lelke
A közelmúlt krónikája
Hozzászólás a cikkhez
A lángoló hegy lelke
„A fiatalok megmosolyognak, amikor a győrújbaráti millenniumi emlékmű környékét gondozom” – állítja Molnár Rudolfné, Vilma néni, a Főnix Újrakezdő Nők Egyesületének nagyasszonya. Ő azonban még hisz a példa erejében.
A fiatalok sem egyformák, hiszen éppen a győri evangélikus iskola nyolc diákja segítette őt 2001 májusában a győrújbarát-hegyi evangélikus harangláb körüli zöldövezet kialakításában. Ekkor már gyönyörködhettek a 2000. október 8-án felszentelt millenniumi harang hangjában, amely – a maga 316 kilogrammos tömegével – Vilma néni szerint egyedülálló az országban.
Molnár Rudolfné Madár Vilmát a kis falvak nagyasszonyainak sorába 2001. október 14-én választották be. A Főnix Újrakezdő Nők Egyesülete „az élethez, a gondoskodáshoz, az anyanyelvhez” kapcsolódó önkéntes közösségi tevékenységet ismeri el ezzel a címmel. Vilma néni kiszámolta, hogy évente harminc munkanapot áldoz a győrújbaráti harangláb környékének gondozására. Annak idején, 1998-ban még férjével együtt ásta ki az alapjait, élete társát azonban két éve magához szólította az Úr. Vilma néni azonban folytatja a megkezdett munkát.
– Száz évig műveletlen volt ez a terület! Még mindig tele van gyökérrel: a perje, a szulák, az akác mindegyre megjelenik rajta. Rendszeres gondozást igényel, nem szabad esélyt adni az enyészetnek – sorolja. – Páratlanul szép helyen áll a harangláb, már Győrszemeréről is látható. Éjszakánként ki van világítva, olyan, mintha lángolna a hegy. Innen pedig tiszta időben még a Somló is látszik.
A harangláb környékének szépítése az idén új fejezethez érkezett. Annak emlékére, hogy 1517. október 31-én Luther Márton a wittembergi vártemplom kapujára függesztette 95 tételét, Vilma néni a Túróczy Zoltán Evangélikus Alapítvány közreműködésével felállíttatta itt a reformáció emlékművét. A gyönyörű fekete gránitkő Márk evangélistát idézi: „Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!”
Csuhai E. (Kisalföld)
::Nyomtatható változat::
|