Liturgikus sarok

Hozzászólás a cikkhez

2005 advent első vasárnapján új liturgikus könyvet vehetünk a kezünkbe. Megjelenése örvendetes, használata lehetőség minden lelkész és gyülekezet számára.

Mint minden újjal, ezzel az új istentiszteleti rendet bemutató könyvvel is meg kell ismerkednünk. Megjelenése mögött tíz év szorgalmas munkája, közös imádkozás, elmélyült teológiai kutatás és az istentiszteleti élet megújulásának reménye rejtőzik.

Ha új kiadvány érkezik hozzánk, először a tartalomjegyzéknél ütjük fel. Tegyünk így most is, és kísérjük figyelemmel, hogy miben új a megjelent liturgikus könyv!

Az Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyv nagy hangsúlyt helyez a szolgálattevők imádságos felkészülésére, és gazdag választékban kínál kezdő- és zárófohászokat az istentiszteletet végzők számára.

Egységes az új ajánlott rend abban, hogy a négyféle istentiszteleti forma azonos vázra épül fel, alkalmazza az egyház korábbi tradícióját, ugyanakkor megfelel a reformátori elvek hagyományának. A négy rend közül bizonyára az énekverses a legismertebb, de ennek is vannak olyan változásai, amelyeknek értelmét és szépségét, belső logikáját és teológiai üzenetét ismertté kell tenni híveink előtt.

Három változás szembetűnő lehet. 1. Az istentisztelet gyónással kezdődik, hiszen Isten színe elé vétkeink megvallásával léphetünk. 2. A hitvallás mindig az igehirdetés után hangzik, válaszként a hallott és elfogadott isteni igére. 3. Ha a gyülekezet az istentiszteleten az úrvacsorát is ünnepli, akkor ez mindig szorosan kapcsolódik az előtte levő liturgikus rendhez. Ez az úrvacsora szentségének méltó megbecsülése és a gyülekezeti közösség imádságban való átélése. (Az, hogy az úrvacsorával élünk-e, természetesen személyes döntésen alapul.)

Minden vasárnapra felkínált zsoltárok, imádságok teszik változatossá az egyházi esztendőt. Ezek hangvételükkel szólítják meg korunk emberét vagy éppen a hagyományt jól ismerő evangélikust.

Kívánatos, hogy gyülekezeti tagok is bekapcsolódjanak a liturgia végzésébe; mind a lekciók olvasása, mind a befejező általános imádság jó lehetőséget kínál erre. Itt jegyezzük meg, hogy egy olvasópulpitusnak (ambónak) az oltártérbe helyezése feltétlenül szükséges. Az új istentiszteleti rend is – persze a most használt is – lehetőséget kínál ifjúsági énekkar szolgálatára, fiatalok bevonására. Éljünk ezzel a lehetőséggel!

Az új liturgikus könyv második részében konkrét alkalmakra szóló istentiszteleti rendeket találunk, olyanokat, amelyek a régi-mostani Agendánkban nem találhatók meg. Például tanévnyitó és -záró istentisztelet, a keresők istentisztelete, húsvét hajnali liturgia, temetési istentisztelet a templomban (egyre gyakoribb városi gyülekezeteinkben). Szép új áhítatformák teszik gazdaggá a kínálatot. A könyv harmadik részében a keresztség szentségének többféle liturgikus rendje olvasható. (Bárcsak több gyermek születne gyülekezeteinkben, hogy aztán a felnőttkor határán maguk is tudatos hittel lehessenek Krisztus elkötelezett követői!)

Az új liturgikus könyv első kötete a konfirmációval zárul. Gazdag és választékos rendje méltó keretet ad a fiatalok első tanúságtételéhez és a Krisztussal való közösség ünnepléséhez. Ifjúkorban különösen szükség van a hitbeli megerősítésre, de ki merné kétségbe vonni, hogy nekünk, felnőtt keresztényeknek pedig hitünk felfrissítésére, megújítására van szükségünk?

Heves viták pergőtüzében született az Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyv. Talán nem is ismerték pontosan a vitában részt vevők, hogy milyen lesz az új istentiszteleti rend. Most már kézbe lehet venni, most már közelről meg lehet ismerni. Lehet használni az imádságos részeit, lehet barátkozni vele.

Minden úrvacsorai istentiszteleten a liturgia része a Pax, egymás köszöntése a „Legyen békesség köztünk mindenkor!” mondat kíséretében. Kezdeményezem és javaslom, hogy béküljenek meg a másik tábor tagjaival azok, akik örömmel fogadják az istentiszteleti rendet, illetve azok, akik ragaszkodnak az eddig és jelenleg is használt liturgiához. A döntő, hogy ott legyünk Isten közelében, hogy minden vasárnap dicsérjük énekünkkel és egész életünkben cselekedeteinkkel is. Hiszen ő mindent megtett értünk. Halleluja!

D. Szebik Imre

::Nyomtatható változat::