Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Orgona… Harang… Már megszólalásuk áhítatot kelt, csendre int. A Hungária körúti öreg házak között meghúzódó Aquincum Orgonagyár nagy udvarára lépve valami megnyugtató érzés uralkodik el a látogatón, látva a rendet, a tisztaságot és érezve a feldolgozásra váró, évek óta száradó dió, vörösfenyő, bükk, tölgy, éger, juhar és egyéb nemes fatáblák egybeolvadó illatát… Mindezt csak erősíti a belső tér, a munkahelyek harmonikus légköre, az őszi napfényben csillogó, megszólaltatásra váró orgonasípok csoportja. Kovács Gábor ügyvezető igazgatóval a cég múltjáról és jelenéről beszélgettünk.

Ha a harangról azt mondjuk, hogy szent hangszer, akkor az orgona a hangszerek királynője. Ez a hit mintha megmutatkozna a hangszer készítőinek gondolkozásán, művészi munkáján, munkahelyük hangulatán is: csendes tevékenység, halk beszéd…

Az 1976 óta a mai nevén működő orgonagyár több mint százesztendős múltra tekinthet vissza. 1894-ben a felső-sziléziai Jägerndorfban működő orgonagyár fiókcégeként alapították Budapesten a Rieger testvérek, majd hamarosan önállóvá lett. A II. világháborúig mintegy ezernégyszáz kisebb-nagyobb orgona került ki a gyárból. Aztán jött a háború, jóvátétel, államosítás s az ezt követő évtizedek fizikai és erkölcsi rombolása, a vállalat szuverenitásának és a Rieger névnek az elvesztése. Csak a hetvenes években adódott némi lehetőség a minőségi fejlődésre. Ekkor vette át az üzemet Kovács Gábor, aki kompromisszumot nem tűrve, új szakembergárdával és a több évtizedes tapasztalattal rendelkező Gáll István művezetővel kezdett munkához.

– Olyan közismert személyek segítették munkánkat – illetve segítik napjainkban –, mint dr. Szigeti Kilián O. S. B. organológus, Gergely Ferenc orgonaművész professzor vagy Trajtler Gábor, az evangélikus egyház egyházzenei igazgatója – mondja Kovács Gábor. – Öröm olvasni Trajtler Gábor sorait a tihanyi bencés apátság orgona átadás-átvételi jegyzőkönyvéből: „Az orgonaüzem a különleges, nehéz feladatot teljességgel megvalósította, a rendelkezésre álló, műemlékileg restaurált kis térfogatú orgonaszekrényben elhelyezve a 24 regisztert. (…) Az orgona regiszterei a szakleírásoknak és a Silbermann-hagyományoknak megfelelően szólalnak meg, egyenletes intonációval, nemes, művészileg kialakított hangzással.”

Hasonló elismerésről tanúskodik a neudaui (Ausztria) katolikus templom orgonahomlokzata tervezőjének, Georg Keler építésznek a levele is: „Szakmai hozzáértést tapasztaltam az önök részéről. A földrajzi távolság ellenére mindig jól tudtunk együttműködni. Személyes benyomásom mindvégig az volt, hogy egymást kiegészítve, segítve és nem egymás ellen dolgozunk…”

Jelenleg két evangélikus templom orgonájának átadására készülnek. Egerben november 27-én, egy ősi magyar községben, a Tolna megyei Zombán pedig, melynek 1992 óta újra van evangélikus temploma, december 17-én lesz az ünnepélyes átadás.

– Az Aquincum név felvételéhez jelentős esemény kapcsolódik, mely számunkra minőségi áttörést is jelentett – folytatja a cég bemutatását az igazgató. – 1976-ban a Budapesti Nemzetközi Vásáron két korszerű mechanikus orgonát állítottunk ki. Csodálatos sikerük volt, az egyiket egy nyugati szakember vette meg, és az üzem dolgozói szerelték fel Bécsben. Így indult meg a hazai és külföldi megrendelések sora. A rendszerváltás tette lehetővé, hogy az Aquincum Orgonagyár ismét magántulajdonba kerüljön… – jegyzem Kovács Gábor szavait.

Ma az üzem – vezető szakemberei, Kovács Gábor, Varga László, Németh Tihamér, Pour László, Kis Zoltán, Frey Gábor irányításával – kft.-ként folytatja az új orgonák építését. Foglalkoznak műemlék orgonák restaurálásával, és vállalják bármilyen rendszerű orgona felújítását. 1976 óta közel száz egyedi tervezésű orgona került ki az üzemből, melynek nem csak a jelszava ez: „A mindenkori legmagasabb minőségi és művészi színvonal a kötelező mérték!”

Schelken Pálma

::Nyomtatható változat::