Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Közösen szervezett konferenciát a rákos gyermekek lelkigondozásának kérdéseirõl az Evangélikus Hittudományi Egyetem, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara november 16-án az EHE épületében. Az elhangzott elõadásokat hiánypótlónak is tekinthetjük, hiszen a lelkigondozó- és lelkészképzésben kevés szó esik errõl a problémakörrõl, így sokan csak jóval szolgálatuk megkezdése után szembesülnek vele. A konferencia elsõ részében a beteg gyermekek és családjuk hátterét, a másodikban a segítségnyújtás lehetséges formáit taglalták az elõadók.

A rövid megnyitó után dr. Békési Andrea, a Bethesda Gyermekkórház orvosa, pszichoterapeuta a súlyosan beteg gyermek, a család és a segítõ kapcsolatáról tartott elõadást. Rávilágított arra, hogy a beteg gyermek családjában a szülõk, nagyszülõk, testvérek is sérülnek lelkileg. A félelem, a szorongás, a bûntudat érzése bármikor elõtörhet a családtagokban, ezek pedig sokszor okoznak nehézséget az egymással való kommunikációban. Ebben a helyzetben különösen nagy szerepe van az õszinteségnek és a hitelességnek; figyelni kell továbbá a súlyosan beteg, illetve haldokló gyermek sajátos, esetleg nonverbális kommunikációjára.

A következõ elõadó, Gecse Attila kórházlelkész Hogyan gyászol a gyermek? címmel arról beszélt, hogy a gyermeknek alkalmat kell adni az elbúcsúzásra és a gyászra is. Elõadásának egyik kulcsmondata így szólt: „A mai gyermek nem lát sem születést, sem halált.” A gyermeknek a halálról kialakított képét többnyire a felnõttek határozzák meg, azonban mára már tabuvá vált a halálról beszélni, pedig a gyermekek õszinteségre vágynak – ezzel kapcsolatban is. Igényük van arra, hogy legyen valaki, akivel megbeszélhetik szorongásaikat. Többnyire szintén a felnõttek táplálnak bennük félelmet azáltal, hogy magát a halottat félelem tárgyává teszik. Ennek feloldásában is nagy segítséget nyújthat a lelkész, a lelkigondozó, ha észreveszi a gyermek gyászát, fájdalmát – mutatott rá a kórházlelkész.

A két elõadás után dr. Hegedûs Katalin, a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület elnöke, Gellért Kiss Gábor, az Aranyág Alapítvány szóvivõje, valamint Balogh István, a Gyermekrák Alapítvány elnöke tartott beszámolót a segítés formáiról. A beszámolókban a szakmai, egészségügyi feladatokról, valamint az alapítványok marketingtevékenységérõl és a kommunikáció fontosságáról esett szó. Végezetül a jelenlévõk kérdéseket tehettek föl a kórházlelkészeknek az elhangzottakkal kapcsolatban. Ezek alapján elmondható, hogy lenne igény olyanfajta képzésre, amelynek részét képezi a daganatos betegek és hozzátartozóik lelkigondozása.

A konferencián többször elhangzott, hogy ilyen feladatot csak azok tudnak igazán jól végezni, akik profin teszik a dolgukat; akik nem beszélni és prédikálni akarnak Jézusról, hanem bevinni õt a kórterembe és hiteles élettel, õszinte szolgálattal bemutatni a szenvedõknek.

Vladika Zsófia

::Nyomtatható változat::