A vasárnap igéje

Pünkösdhétfő – ApCsel 10,34.42–48

Hozzászólás a cikkhez

Hallgatták az igét, kapták a Szentlelket! Az alapminta egy születésénél fogva talpig becsületes, istenfélő katonaember, neve Kornéliusz. Római tiszt létére melegszívű, adakozó, és imádkozni is tud. Angyal által üzenetet kap, hogy Krisztus legfőbb tanítványa a közelben van, hívassa magához.

Felettébb nagy csodák sorozatának lehetünk szemlélői: a megrendítő, véres kereszt után a váratlan és ragyogó feltámadás! A Feltámadott negyven napon keresztül türelmesen pásztorolja összekuszált lelkű tanítványait. A konfúzus tanítványi lelkeket a Szentlélek lángoló (de nem égető) kiáradása teszi misszióképessé: megered a nyelvük, hogy Krisztusról beszéljenek. Itt az üdv- és egyháztörténet egyik legnagyobb csodáját szemlélhetjük ámulva, láthatjuk szívünkkel: a konok zsidó apostol és a pogány katonatiszt közti évezredes, áthidalhatatlan szakadékot Isten mentő szeretete győzi le, hidalja át.

A próféták által kijelentett Felkent bevégezte mennyei művét a keresztoltáron, s ettől kezdve világos, hogy Isten nem személyválogató. S ebben az evangélium: a Szentlélek szabad! Nem köti ceremónia, eklézsia, hierarchia, liturgia, ahogy a Názáreti az éjjel hozzá settenkedő Nikodémusnak mondta: „A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.” (Jn 3,8)

Péternek – kinél a szó pedig könnyen született – nagyon nehezen nyílt meg az ajka a beszédre, Krisztus hirdetésére. Mire végre beszélni kezdett, át kellett élnie egy Istentől kapott álmot. Régi definíció: az álom mint Isten elfelejtett nyelve. Az álomban látott és ősi vallása tanítása szerint tisztátalannak mondott állatokat semmiképpen sem akarta volna – még álmában sem! – megenni. Még álmában sem szeretett volna vétkezni a szent törvények ellen. Igaz, a borzalmak éjszakáján háromszor is vétkezett szeretett Mestere ellen, de a megbánás keserves sírása után újra Jézusé lehetett.

A pogány katonatiszt – mennyei utasításra – meghívja házába Krisztus felszentelt apostolát (Jn 21,15 kk.), aki nehéz lelki küzdelem után mégis átlépi a pogányság küszöbét: „Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartania vagy hozzá bemenni.” (10,28) Pétert Kornéliusznak a „fényes ruhájú férfiról” mondott szava győzi meg, hogy szólhat előtte Krisztus titkáról. Óriási lépés: az üdvtörténet egyháztörténeti ugrása! Péter végre a lényegre tér: „Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: »Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten…«” (10,34) Péter minden itt elhangzó szava életbevágó jelentőségű (10,42 kk.): parancs, hogy hirdetni kell az „élőknek és holtaknak” bíráját, akit a próféták előre megmondtak, és a benne hívő „az ő neve által bűnbocsánatot nyer”!

Éppen ezt fejtegeti Péter népes – bár pogány – hallgatósága előtt, amikor történik valami, ami hivatalosan „nem megengedett”: „…leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét.” (10,44) Lett is erre óriási csodálkozás! A zsidó származásúaknak még a lélegzetük is elállt, s nem akartak hinni a szemüknek. Ilyen – hivatalosan – nincs! Hogy a Szentlélek a pogányokra is kitöltessék? De látták a Szentlélek ajándékát, s nem lehetett letagadni!

Mi volt a Szentlélek ajándéka? Egyszerű: mindenféle nyelven magasztalták az egy igaz Istent; nemcsak héberül, hanem mindenféle nyelven! Mert a Szentlélek csodálatosan gazdag ajándékának egyik legfontosabb megnyilvánulása az istenmagasztalás.

Ne törd a fejed: szemléld a keresztet, és a bűnbánat könnyein keresztül lásd a te Megváltódat, aki Isten bárányaként magára vállalta bűneidet, s legyőzte feltámadásával a halált („Teljes a diadal a halál fölött!” – vö. 1Kor 15,54 kk.), és még a Lelkét is kitette érted, hogy megfáradt, kiégett emberi lelkünk megteljék élő Lélekkel, általa életünk Élettel. S akkor egyszer csak véghetetlen öröm árad szét bennünk, és keresetlen szavakkal köszönetet dadogunk annak, aki mindezt megcselekedte értünk és velünk. Amikor belekezdünk ebbe a dadogó istenmagasztalásba, Krisztus-imádásba, akkor az a Szentlélek csodája! Keresztelkedés előtt és után – bármikor, mert a Szentlélek Isten szabad!

Péter „úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében” (10, 48a). S a Szentlélek másik – itt olvasható – ajándéka, hogy a Krisztus nevében megkeresztelkedők még többet szerettek volna tudni Jézusról: „Ők [az addig pogányok] pedig megkérték [Péter apostolt], hogy maradjon náluk néhány napig.” (10,48b)

Istenmagasztalás és a Krisztus-ismeret utáni vágy – a Szentlélek ajándékai! S még mennyi ajándék van!? Tessék élni vele és általa! „…az erő, a szeretet és a józanság lelkét” adta nekünk az Isten! (2Tim 1,7)

Ribár János

::Nyomtatható változat::