Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura. (Zak 4,6)

Pünkösd hetében az Útmutató reggeli és heti igéi a megígért Szentlélek kitöltéséről adnak hírt Jeruzsálemből, Júdeából, Samáriából s a pogány vidékekről. Az egyház születésnapján „az Úr Lelke betölti a földkerekséget, halleluja, igéjével megvilágosít mindeneket, semmi sincs rejtve előtte, halleluja!” (Bölcs 1,7; LK) „Ezen a napon kezdődött el Krisztus országa az apostolok révén, s lett nyilvánvalóvá az evangéliomban mind az egész világnak.” (Luther) Jézusnak a halála előtt elmondott szavai – „APártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre…” (Jn 14,26) – az Úr feltámadása után ötven nappal teljesedtek be: amikor eljött pünkösd napja, „mindnyájan megteltek Szentlélekkel”, s „az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra” (ApCsel 2,4.17)! Az ő újjászületett gyermekei azóta vallják, hogy nem tudnának saját eszükkel s erejükkel Jézus Krisztusban sem hinni, sem őhozzá eljutni, de a bennük élő Szentlélek által – Simon Péterrel együtt – boldogan felelik Uruk kérdésére: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 16,16) És örömmel zengik a teremtő Úr dicséretét: „Istenünk, ha kiárasztod Lelkedet, élet támad, halleluja! Új teremtés jön létre, megújul a földkerekség, halleluja!” (Zsolt 104,30; LK) Különbségek ugyan vannak a kegyelmi ajándékok között, a szolgálatokban és az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de a Szentháromság egy Isten mindhárom személye ugyanaz! Pál intelme ma is időszerű: „A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.” (1Kor 12,7) Isten meghallgatta a jeruzsálemi gyülekezet egy szívvel és egy lélekkel mondott imádságát: „Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.” (ApCsel 4,31) Samáriában hittek Fülöpnek: az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot hirdette a sokaságnak, azok pedig megkeresztelkedtek. Péter és János is eljött; imádkoztak a samáriaiakért, majd „rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában” (ApCsel 8,17). Péter apostol erről számolt be: Cézáreában „a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre”, hiszen amikor ott „elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt kezdetben” (ApCsel 11,18.15). Barnabás magával vitte Pált, és igen nagy sokaságot tanítottak. „A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek” (ApCsel 11,26), azaz Krisztus-követőknek. Pál – a pogányok apostola – Korinthusban előbb a zsinagógában tett bizonyságot a zsidók előtt, de ők ellene szegültek. Ezért elhatározta: „Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.” Az Úr szava mai követőihez is szól: „Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok…” (ApCsel 18,6.9.10) Ez a mi küldetésünk, hiszen „mennyi pogány vár még a hívó szóra” (EÉ 245,3)!

Garai András

::Nyomtatható változat::