A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Sokféle út vezetett az elsõ pünkösdi közösségig. A számunkra legismertebb, a legtöbbet emlegetett út a Golgotától az üres síron át vezet a Szentlélek munkájának nyilvánvaló kezdetéhez, melyet a keresztény egyház alapításaként tartanak számon. De indítható a történet az ószövetségi próféciáktól; indítható karácsonytól, Jézus megszületésétõl is. Lehet közvetlen összefüggést felfedezni mennybemenetel ünnepe és pünkösd között. A Fiú befejezte küldetését, a Lélek színre lép. De hát bizonyos, hogy mindez az Atya mûve, és a Fiú sem hagyta el az övéit, a Lélek pedig a történelem egészében munkálkodott és munkálkodik.

Nagy titok a Szentháromság, de annyi bizonyos, hogy isteni személyei nem állíthatók szembe egymással, sem rangsorba. Bármilyen ehhez hasonló igyekezet a rajongás veszélyével jár – fõleg a Szentlélek birtoklására, az elsõ pünkösd csodájának erõltetett megismétlésére való törekvés. Pedig nem kell erõlködni, a Lélek munkája ma is élõ és ható; nem a látványban, a külsõ jelekben, hanem a közös hitben, szolgálatban, szeretetben. Ma is újra meg újra megismétlõdik a csoda: alkalmatlan, sokféle okból alkalmatlan emberek hirdetik az evangéliumot, mások befogadják, és megváltozik az életük. A korábban egymást nem értõ, megosztott sokaságok élõ hitû közösséggé változnak át. Aki gyülekezetekben átélt ilyen csodát, az tudja, érzi, mi történt pünkösdkor.

De egy másik utat is fel lehet vázolni a pünkösdi csoda közelebb hozatala érdekében. Ez az út Bábel tornyától vezet a pünkösdi közösségig. Arról szól, hogy ami Bábelnél végzetesen elromlott, az pünkösdkor helyrejött. Bábel tornyának építõi úgy vélték, olyan magas tornyot lesznek képesek építeni, hogy elérik Istent, átveszik hatalmát. Azóta is, a toronyépítõk kudarca ellenére is, újra meg újra többféle értelemben megismétlõdik a bábeli történet. Az ember Isten helyére tör. Gõggel tölti el a tudomány fejlõdése vagy az, ha sok pénze van; kisebb-nagyobb közösségek, népek, nemzetek felett hatalommal bírva féktelenné válhat önteltsége…

Azután ledõl a torony, mindig ledõl. A tudomány újabb és újabb eredményei mélyítik, nem pedig cáfolják a hitet, megerõsítik az ember Istenre szorultságát, halandó, esendõ voltát. A pénzzel igazi értékek nem vásárolhatók meg; ha jelentõs is a szerepe rövid távon, a barátság, a szerelem, a szeretet kívül esik a pénz hatalmán. És minden, bármikor gondosan felépített hatalmi torony törvényszerûen megdõl, ledõl.

Bábelnél nemcsak a torony omlott ismételten össze, hanem szembesülhettek a még nagyobb bajjal, a nyelvzavarral, amely az emberi lehetõségek behatárolt voltát mutatja. Azért sem megy a tornyok építése, mert nem tudunk szót érteni egymással. Nem egy nyelven beszélünk.

Ezért gyönyörû Bábel és pünkösd párhuzamba állítása. Bábel építõi úgy indultak, hogy közös volt a nyelvük, jól megérthették volna egymást. De gõgjükben, határtalan nagyravágyásukban szembekerültek egymással. Mindmáig megismétlõdik a történet. A határaival tisztában nem levõ ember törekvése zátonyra fut.

Isten megállítja a magukat istennek képzelõket, de szereti az embert. Ezért küldte el a Fiút, és mûve beteljesítését követõen a Szentlelket. És pünkösdkor bekövetkezett a Bábel tornyánál történtekkel ellentétes folyamat. A Lélek által vezérelt apostolok egy nyelven beszéltek. És a soknyelvû közösség értette ezt az egységes nyelvet, az evangéliumról szóló üzenetet, a Jézus Krisztusról való bizonyságtételt. Mindenki értette. Mindenkihez a saját nyelvén szólt. Bábelnél a széthúzás, a gõg, a nagyravágyás felbomlasztotta, egymást nem értõvé, rossz értelemben véve soknyelvûvé tette a sokaságot, pedig korábban egy nyelven beszéltek. Pünkösdkor a soknyelvû sokaság közösséggé vált, mindenki megértette az üzenetet, a Lélek munkálkodott, egységet teremtett.

Az egyháztörténelem is Bábelekrõl és pünkösdökrõl szól. Minden kisebb-nagyobb egyházszakadás, gyülekezeti feszültség mögött a bábeli toronyépítõk lelkülete fedezhetõ fel. És minden megújulás, ébredés, élõ közösségek születése pünkösdrõl, a Lélek munkájáról tanúskodik. Ezt nem lehet erõltetni, csak kérhetjük az Atyát, hogy áldjon meg minket, engedje meg, hogy a Lélek munkálkodjon közöttünk és általunk. Így, az Atyához fordulva mi, Szentháromság-hívõk is unitáriussá válunk egy kicsit – érdekes módon éppen pünkösd kapcsán, megköszönve az Atyának a Fiút és a Szentlelket. Reméljük, hogy unitárius testvéreinknek az Atya iránti szeretetében is benne van a krisztusi áldozatba és a Lélek munkájába vetett hit. Hiszen pünkösd a keresztény egységnek is az ünnepe.

Frenkl Róbert

::Nyomtatható változat::