Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2006
- 24
- Magány
Élő víz
Hozzászólás a cikkhez
Magány
Az ember társas lény. Szüksége van arra, hogy emberek között éljen. Az együttélés azonban nehéz, hiszen az emberek nem tárgyak. A tárgyakkal bármit megtehetünk. A kalapomat akár egy hétig is a fogason hagyhatom, nem sértődik meg, nem reagál rá… Az emberek viszont nem tárgyak; ők reagálnak: szavaink, tetteink következményeként örülnek vagy megsértődnek…
Nehéz az együttélés. És az ember, akit Isten nem magányra teremtett – hiszen ő mondta: „Nem jó az embernek egyedül lenni…” (1Móz 2,18) –, eljut oda: nem nősülök meg, nem megyek férjhez, a magányt választom. Az ember, ha magának akar élni, eljut oda, hogy a legjobb egyedül. Így nem kell alkalmazkodnia senkihez.
De mi van akkor, ha valaki vállalja a másikat? Lelkesedve olvastam Zinzendorf életrajzát. Ő nagy súlyt helyezett a keresztények közösségi életére. A testvérek gyűrűt hordtak, amelybe bele volt vésve jelmondatuk: „Közülünk senki sem él önmagának.” (Róm 14,7) Hát igen, a Biblia éppen erre biztat bennünket. De mivel a Biblia az élet könyve, azért azt sem titkolja el, hogy milyen ára van annak, ha valaki nem önmagának él.
Az ár nem kevesebb, mint az „én” félreállítása. Jézus a gabonamag törvénye kapcsán mondja: „Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” (Jn 12,24; Károli-fordítás) Itt ágazik el az út kétfelé. Az egyik út vége a magány, a másik út vége a sok gyümölcs. – Igazi emberi kapcsolat nem létezhet az én feladása nélkül. A rengeteg válás oka is éppen az, hogy ettől visszariadnak. Lemondás nélkül egy házasság nemhogy egy életen át nem tart ki – de pár hétig sem.
Ma állandó társadalmi probléma a népesség fogyása, illetve a gyermekáldás nem vállalása. Ismerjük el, a gyermek a sok öröm mellett – lemondással is jár. Vége a gondtalan, szabad életnek, a gyereket etetni, gondozni kell. Később mesét kell olvasni neki, majd tanulni vele… De ez az Isten rendje – ha ezt nem vállaljuk, akkor később jön a gyermektelenek megkeseredett, sivár élete.
„Közülünk senki sem él önmagának” – csodás program! Talán neked is tetszik. De vállalod-e, ami vele jár? Filmet nézel, de megszólal a telefon, és a tévé helyett barátod hosszasan előadott panaszait hallgatod… Jön a hosszú levél, amelyre válaszolnod kell… Az én háttérbe szorítása nem könnyű, de ott a gyümölcstermés ígérete, más szóval annak az öröme, hogy segíthettem valakin, örömet szerezhettem – ha netán a magam terveinek megtagadása árán is.
Gáncs Aladár
::Nyomtatható változat::
|