Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Tizenötödik, évi rendes közgyűlését tartotta május 30-án, kedden a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MÖSZ). Az alkalmon az alapító egyházak képviselőin – így Gáncs Péter evangélikus és dr. Bölcskei Gusztáv református püspökön – kívül a szervezet jószolgálati nagykövetei és együttműködő partnerei közül is többen részt vettek.

„Jobb adni, mint kapni” – mondta dr. Lévai Anikó. A segélyszervezet egyik jószolgálati nagykövete köszöntőjében arról beszélt, hogy a közhely magától értetődő igazságáról csak az tud meggyőződni, aki maga is ad. Az ökumenikus együttműködés pedig azért nagyon fontos, mert ahogy a bajnak és a tragédiának, úgy a segítségnyújtásnak sincs felekezete.

A tizenötödik évforduló kapcsán Lehel László, a MÖSZ igazgatója a 2005. évi közhasznúsági jelentés, illetve a 2006. évi tervezet előterjesztése előtt köszönetet mondott munkatársainak, akik felkészülten és elkötelezetten végzik a dolgukat.

Sajnos 2005-ben sem maradtak feladat nélkül. Humanitárius tevékenységük jelentős része az árvíz vagy szökőár sújtotta területeken valósult meg. Ott voltak Mátrakeresztesen, segítettek a vajdasági, a temesközi, a moldvai és a székelyudvarhelyi bajbajutottaknak, valamint a Srí Lanka-i és a thaiföldi katasztrófák károsultjainak. Folytatták afganisztáni munkájukat is, ahol várhatóan ez évben már a tizedik iskolát fogják átadni.

Itthon harminckét intézményben tizenhétféle szolgáltatást végeztek. Ezek közül az egyik legfontosabb a szenvedélybetegségekkel kapcsolatos prevenciós és rehabilitációs munka volt; tavaly adták át a szolnoki Addiktológiai Centrumot.

Az idén Rácsok Balázs, a szervezet miskolci központjának vezetője számolhatott be részletesebben a felügyelete alá tartozó intézmények és projektek működéséről. Mint elmondta, a Családok Átmeneti Otthonában negyven főt tudnak ellátni. Az elmúlt év munkája nagy eredményének tartja, hogy a csapat segítségével öt család felelt meg az elvárásoknak, és kapott szociális bérlakást Miskolcon. A Kríziskezelő Központ az észak-magyarországi régió egyetlen olyan intézménye, amely a családon belüli erőszak elől menekülőknek nyújt harmincnapos komplex ellátást. Olaszliszkán – részben európai uniós forrásokból – a fejlesztőházban kézműveskuckót alakítottak ki, ahol játszóházi foglalkozásokat tartanak a gyerekeknek, illetve három számítógépet is beszereztek, amelyeken ingyen internetezhetnek a település lakói. Idén egy úgynevezett tanodaprogram beindításán munkálkodnak; ennek középpontjában a gyerekek iskolán kívüli oktatása áll majd.

Lehel László ezt követően a 2006. év terveiről szólva elmondta, hogy az adományozók köre tavaly is tovább nőtt (immár megközelíti a negyvennégyezer főt). Annak érdekében, hogy ez a szám tovább emelkedjen, továbbra is folyamatosan tájékoztatják majd az embereket a segélyszervezet munkájáról.

Lehel László jelentését Orbókné Szentiványi Ilonának, a felügyelőbizottság elnökének a távollétében Hafenscher Károly, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos irodaigazgatója véleményezte. Elmondta, hogy a felügyelőbizottság a segélyszervezet működését törvényesnek, az igazgató beszámolóját pedig rendben lévőnek találta.

A MÖSZ 2005. évi pénzügyi helyzetét és zárszámadását, illetve a 2006. évre tervezett költségvetést Szemerei Zoltán felügyelőbizottsági tag tárta a jelenlévők elé. A szervezet tavaly összesen mintegy 440 millió forintot költött bel- és külföldi humanitárius programjaira, a hazai szociális tevékenységeire fordított öszszeg pedig 540 millió forint volt. Mindeközben a különféle támogatásokból, pályázatokból, adományokból csaknem másfél milliárd forintos bevételt könyvelhetett el. A 2006. évi tervezet szerint az idén a humanitárius programokra 542 millió, míg a hazai szociális tevékenységekre 409 millió forint jut.

A pénzügyi jelentés után dr. Eperjes Ferenc, a KPMG Hungária Kft. képviselője a 2005. évi könyvvizsgálatról szólva elmondta, hogy valamennyi projekt esetében valós és tiszta képet mutató elszámolást kaptak, és a MÖSZ a törvényeknek megfelelő gazdálkodást folytat.

A MÖSZ alapítványának 2005. évi munkájáról dr. Harmati Béla nyugalmazott evangélikus püspök, az alapítvány kuratóriumának elnöke számolt be. Egyúttal megragadta az alkalmat, hogy felelevenítse az 1991. január 18-ai eseményeket, amikor is péntek délután fél kettőkor a Szabadság téri református templomban megalakult a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat. Utalt arra, hogy az alapítók meggyőződése szerint a diakóniai munkát országos szinten csak ökumenikus összefogással lehet végezni, és hogy a léleképítés mellett a közösségépítés – a megbékélés és a kölcsönös kiengesztelődés elősegítése – is nagyon fontos.

A közgyűlés folytatásaként a meghívott vendégek kaptak szót. Jakab Péter, a Külügyminisztérium Nemzetközi Fejlesztési és Együttműködési Főosztályának helyettes vezetője felszólalásában kitűnőnek értékelte a segélyszervezet és a minisztérium együttműködését. Mint elmondta, rendkívül hálásak, amiért a MÖSZ részéről folyamatosan tisztességes és megbízható hozzáállást tapasztalnak; a szervezet büszke lehet a teljesítményére.

Ugyancsak a szervezet professzionalizmusát és lelkesedését emelte ki beszédében Michael Weustenhagen, a Württembergi Diakóniai Szolgálat alapítványának elnöke is. Visszaemlékezett a közös munka kezdeteire, amikor az erőspusztai menekülttáborban munkatársaival együtt meglepetten tapasztalta, hogy az ott élők építhetik, renoválhatják saját szállásukat. Ez ugyanis Németországban szigorúan tilos. „Talán nem lenne szabad közös munkát kívánnom, hiszen ehhez valami szörnyűségnek kell történnie. Ezt azonban nem tudjuk megakadályozni, és ha megtörténik, akkor együtt kell működnünk” – mondta az elnök. „Segítenünk kell, szóval és tettel. Egyiket sem lehet a másik nélkül.”

A közgyűlés végén – talán éppen a „szóval és tettel” való segítés illusztrálásaként – a résztvevők a samarkandyani (Afganisztán) iskola átadásáról tekinthettek meg egy kisfilmet, majd Lehel László felvágta a születésnapi tortát.

Vitális Judit

::Nyomtatható változat::