Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Bérelt busz, hívek, névsorolvasás, indulás. Olyan érzés fog el, mintha egy gyülekezeti kirándulásra vagy egy zarándoklatra készülődnénk. Hová is megyünk?

A mikrofonban elhangzik néhány előzetes információ a célállomásról és az előadásról. Színházra fizettem be, de ez nem egy átlagos színielőadás lesz… A színtér: a budaörsi Kőhegy. Most nem turisztikai látványosságként, hanem egy passiójáték díszleteként. Nemcsak a fülemmel hallom, de valahogy belülről is érzem: nem akármilyen színházi estének nézünk elébe.

A „zarándoklathangulat” ismét erősödik bennem, amikorra megérkezünk Budaörsre a Kőhegy tövébe, és a csoport egyházi vezetője édes mosollyal a felettünk magasodó hegyi keresztre mutat. Látom a tekintetéből a ránk váró gyaloglás fáradalmát, de azt is: mindennek meglesz a jutalma.

Fent a hegyen a belépőjegyek mellé a szervezők igényesen összeállított és szerkesztett műsorfüzetet, valamint pokrócot adnak a kezünkbe, hiszen ez a szabadtéri előadás késő este, napnyugtakor kezdődik. Valóban, körülbelül 21 órára meg is telt az ideiglenesen felállított nézőtér, és megkezdődhetett az előadás.

A passiójáték előadás-sorozatát szervező és támogató budaörsi Német Nemzetiségi Önkormányzat képviselője először német és magyar nyelven köszöntötte a közönséget, majd mesélt az előadás történelmi hátteréről. A budaörsi passiójáték hagyománya 1933-ban indult, amikor Bató Géza tanító-író szövegkönyve alapján ugyanitt színpadra állították Közép-Európa legnagyobb népi színjátékát mintegy kétszáz fős szereplőgárda, illetve száztagú ének- és zenekar részvételével. A két nyelven, magyarul és németül előadott passiójátékról a korabeli sajtó is hírt adott, Budaörsöt pedig egy évtizeden át mint a „magyar Oberammergaut” emlegették. Az akkor még működő budaörsi HÉV-vel érkező közönség az utazási jegyet nemcsak az alkalmi „színházba” való belépésre használhatta: a nézők a hegyre való gyaloglás közben bort és ebédet is kaptak.

A Budaörsi passió hagyománya 1946-ban, a magyarországi németek elűzésével szakadt meg, s csak ötven évvel később az Euro Passió Szövetség támogatásával éledhetett újra. 2003-ban már négy magyar és két német nyelvű előadást tartottak az eredeti szövegkönyvvel. Most, 2006 júniusában a Budaörsi passió – éppen az elűzetés hatvanadik évfordulóján – közel ötszáz főt megmozgató, világszínvonalú produkcióvá alakult.

A Dér András és Frigyesi András által rendezett passiójáték valóban felejthetetlen élményt nyújtott. A Kőhegy sziklái, a hegy látképe, a pusztát és lakott területet egyaránt megjeleníteni tudó háttér, a védett természetvédelmi terület különös adottságai, a kápolna tövéből elénk táruló város látképe a budaörsi éjszakában, a szereplők korhű ruhái, az élő állatok – szamárcsikó, lovak, kecskék és birkák – szerepeltetése, a sziklára vetített autentikus festmények és mindenekelőtt a kitűnő színpadi játék mind-mind hozzájárultak ahhoz a komplex és természetes „passióélményhez”, amelyet egy klasszikus színpadi keret, mozivászon vagy a tévé képernyője talán nem is tudna közvetíteni.

A budaörsi Kőhegyen három év múlva, 2009-ben rendezik meg a következő passiójáték-sorozatot, melyet – már jó előre – mindenkinek csak ajánlani tudok.

Balogh Zsuzsanna

::Nyomtatható változat::