Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Az egész ország ismeri a tihanyi apátság templomsziluettjét, akár a Balaton déli, avagy északi partja felől fedezi föl távolból a csigacsápokra emlékeztető tornyokat. Az apátság az elmúlt esztendőben – többek között – csodálatosan felújított külső és belső tereivel, valamint az egész esztendőben látható, a rendi székhely történetét bemutató kiállítással ünnepelte alapításának 950. évfordulóját.

Az idei balatoni nyári szezon kezdetén a Bencés Apátsági Múzeum emeleti galériája a templom legnemesebb szellemi hagyományaihoz méltóan egy olyan kortárs magyar művésznek nyújtott teret életműve bemutatásra, aki minden látogatót hihetetlen erővel ölel körbe puha fonalakból szőtt, domborműhatású textiljeivel. Hager Ritta azon kevesek közé tartozik, akiket Magyarországon is méltó módon ismer és elismer a szakmai és közéleti kiválóságok sora. Megkapta például a dr. Mádl Ferenc volt köztársasági elnök által alapított Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetést a közösségi élet tevékeny műveléséért.

A Kossuth-díjas művész egyik alapító tagja a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének, tagja a Magyar Kárpitművészek Egyesületének,valamint a Magyar Tudományos Akadémia keretén belül működő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. 1992 és 1997 között részt vett az UNESCO kulturális albizottságának a munkájában. És volt kitelepített magyar is a saját hazájában.

Minden bizonnyal a megszenvedett évek tapasztalatai és az újrakezdések egyre gyarapodó örömteli élményei egyaránt hozzásegítették a művésznőt ahhoz, hogy mindenki számára meg tudja fogalmazni a benne mára letisztult célokat a maga egyéni mesterségbeli fogásain keresztül, újszerű szövésmódjának költői nyelvén.

Amikor Michael Marsch domonkos szerzetes és teológus megnyitotta Hager Ritta tihanyi kiállítását, rendkívül mélyreható művészeti és filozófiai kiselőadásban foglalta össze mindazon szempontokat, amelyek egy istenhívő művészt jellemezhetnek. Hager Ritta textilképei már címük egyszerűsége által is koncentrálásra késztetnek. Ilyenek voltak egykor a hírnevet hozó, kötélből és fonalból font-szőtt úgynevezett Gondolkodószékek, és ilyen a Hullámzás, az Elmélkedés, az Éj, a Kitárulkozás, a Meditáció, a Teremtés… Ilyen az Oltárkép, amely egy hollandiai templom dísze, vagy a németországi Heiligkreuztal kolostorában, illetve templomában található két műve; ilyen a verőcei Szent Kereszt-kápolnában lévő, Oltárkereszt című képe vagy a városmajori templom Zarándokzászlója.

Ma már több mint negyvenhat vendégkönyvet írtak tele azok a zarándokok, akik Berlinben, a híres Brandenburgi kapu tőszomszédságában épült Csend Termében némulnak el Hager Ritta Sugárzó csend című műve előtt, és a tudósok is elgondolkodhatnak a budapesti Magyar Tudományos Akadémián a Belső tűz című alkotás fényáradatáról. A kortárs európai művészet évtizedeken át hullámzó forrongásaiból – úgy tűnik – mintha egyedül csak ez a végkövetkeztetés lenne maradandó: az ember önmagában fedezze föl a Teremtő mását. Hager Ritta a mindenséget jelentő sugárzó fényt választotta, ezt tartja mindenekfölött fontosnak.

A művésznő a már június közepétől látogatható kiállítása előtti utolsó pillanatig is még újabb műveken dolgozott. Készül a hamarosan megnyíló szombathelyi textilbiennáléra éppen úgy, mint az 1956-os eseményekre való emlékezésre olyan alkotásaival, amelyek az isteni irgalmasság és a szeretet fogalmait próbálják közelíteni a művészet tisztelőihez az ő szublimált, lényegre törő kifejezésmódjával.

Tihanyban augusztus 10-ig sokan meríthetnek még Hager Ritta hitéből, akit a fehér ruhás domonkos atya mellett a fekete ruhás bencés perjel, dr. Korzenszky Richárd így méltatott: „Mi itt most feketén-fehéren állást foglaltunk a magyar és az európai hitbeliség teljes egysége mellett.”

Dvorszky Hedvig művészettörténész

::Nyomtatható változat::