EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2006 - 27 - A "Szentlélek hárfája"

A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

A "Szentlélek hárfája"

Szíriai Szent Efrém

A mezopotámiai Niszibiszben (ma Nusaybin, Délkelet-Törökországban) született 306-ban, mely akkoriban a Római Birodalom erős és fontos határerődítménye volt. Szülei keresztények lévén ebben a hitben nevelték, de csak tizennyolc éves korában kereszteltették meg. Efrém akkoriban az ismert niszibiszi Jakab püspök mellett élt, de nagy hatással volt rá Vologezesz püspök is. Hamarosan a niszibiszi iskola ünnepelt tanára lett. Itt elsősorban a Szentírás tanulmányozása folyt. Tanítói munkája mellett gazdag írói tevékenységet fejtett ki. Ekkor keletkeztek hitről szóló beszédei. Csak amikor Jovanius császár idejében (363) Niszibisz a perzsáké lett, vonult vissza a nyugatra eső Edesszába (ma Urfa, Délkelet-Törökországban). E városnak ősi keresztény múltja volt. Az ottani arám dialektusban alakult ki a szír irodalom, amelynek alapítója és legjelentősebb képviselője Efrém volt.

Edesszában eleinte remeteként egy távoli sziklabarlangban élt, de nemsokára tanítani kezdett az edesszai iskolában. Itt írta aszketikus műveinek nagy részét. Annak ellenére, hogy visszavonultan élt, és csak diakónusi rangja volt, tevékenyen kivette részét Edessza egyházi életéből. Nagyra becsülték jámborságáért és tudományáért, de leginkább költői tehetségéért. A pusztító éhínség idején élelmiszerosztást vállalt a szegények között. Úgy látszik, hogy e megfeszített tevékenység kimerítette erőit, mert egy hónappal azután, hogy visszatért barlangjába, meghalt.

Efrém elsőrendű feladatának a Szentírás kutatását tartotta mind tanítói, mind irodalmi tevékenységében, amelyhez különös tehetsége volt. Világosan állást foglalt a mozgalmas kor minden fontos vallásos kérdésében. Nem elégedett meg a puszta, végeredményben haszontalan polémiával, hanem szembeállította a tévtanokkal az igaz hit tanítását, a gnosztikusok, asztrológusok és manicheusok gyakorlatával a keresztény aszkéták ideálját.

Számos éneke ma is megtalálható a szír liturgiában. Költői szépségük és teológiai tartalmuk miatt igen nagy a tekintélyük. Elsősorban ezekkel érdemelte ki Efrém a szír keresztényektől a „Szentlélek hárfája” nevet.

Az ortodox és a katolikus egyház egyaránt a magáénak vallja Efrémet. Ő az egyetlen szír nyelvű szent, akit a katolikus egyház 1920-ban egyháztanítói rangra emelt.

Vallásos énekeivel közel jutott az emberekhez, a szívükbe talált. Lánykart alakított, megtanította őket dalaira, és bevonult velük az edesszai templomba. A nép elbűvölten hallgatta az új dallamokat, amikor vasárnaponként vagy egyházi ünnepeken fölcsendültek kórusai.

Efrém nagyon profán és nagyon emberi eseteknek is tudott lelki fordulatot adni. Erről beszél a következő történet. Egyszer, amikor a városban járt, megszólította egy hetéra (prostituált), s félreérthetetlenül közölte, mit akar. Efrém hagyta, hogy vele menjen. Amikor a piactérre értek, azt mondta: „Itt akarom megtenni, amit kívánsz.” A nő riadtan védekezett, és azt mondta, hogy olyan sok ember előtt szégyellné magát. Efrém ezt válaszolta: „Ha szégyenlesz az emberek jelenlétében vétkezni, mennyivel inkább kell szégyenkezned az Isten jelenlétében, aki a legmélyebb rejtekbe is belelát, és mindenkinek tette szerint fog megfizetni.” E szavak oly mély hatást tettek a nőre, hogy keresztény életet kezdett élni.

Különös esemény történt Efrém életének utolsó évében, amikor Valens császár bevonult Edesszába. Nem kevesebbet követelt, mint hogy válasszanak az arianizmus elfogadása vagy a halál között. A megrémült hívők Szent Tamás templomába menekültek, és püspökükkel együtt imádkozva készültek a halálra. Már ki is adták a kegyetlen parancsot a gyilkolásra, amikor egy asszony rohant végig az utcákon két gyermekével. Egy főtiszt föltartóztatta, és megkérdezte, mi baja. Azt válaszolta: „A templomba viszem kicsinyeimet, hogy Krisztusnak, a Királyok Királyának áldozatul mutassam be őket.” Amikor Valens hallotta a bátor asszonyt, visszavonta borzalmas parancsát, és békét hagyott a városnak. Akkor így énekelt Efrém:

„Edessza elhagyta házait. Pásztorával kivonult, a halálba sietett. Edessza inkább meg akart halni, mint hogy hitétől elszakadjon. Adjátok a császárnak a várost, a falakat, a palotákat! Adjuk neki vagyonunkat és vérünket! De hitünket mi sohasem hagyjuk el, ó, áldja meg gyermekeit Krisztus!”


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap - új kegyelem
Élő víz
Áldó kezek
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
Épüljetek fel lelki házzá!
Ároni szolgálatban
Lelkészevangélizáció Gyenesen
Szigetkerülés
Déli "családi kiruccanás"
Szolgatársak találkozója
Átadták az első Fébé-díjakat
Mint ázott verebek...
Keresztutak
Vendégségben a bajor diakóniai szolgálatnál
Missziós hétvége Nagyváradon
Új megyés püspökök
"Láttam az Urat!"
Leégett a porvoo-i székesegyház tetőszerkezete
Október a reformáció hónapja
Közönségkapcsolat és egyház: korunk kihívása
Evangélikusok
Százhúsz éves a brassói magyar evangélikus-lutheránus egyházmegye
Iskolaügyek
Hálaadás egy szolgáló életért
Genetika és gyónás
Százhúsz éve született Bajcsy-Zsilinszky Endre
Magyar evangélikusok Nyugaton
e-világ
Ökológia - hittel
Keresztény szemmel
Őszintén az iszlámról
Bárki lehet...
A hét témája
A labdarúgás keresztény szemmel
Szellemi kommunikáció - Isten embere a hit iskolájában
A "Szentlélek hárfája"
Az örömtiprók
Kerextrémek
A levita, aki elaludt az őrségen
evél&levél
Tessedikkel az élet felé - a Második Esély Népfőiskoláról másként
Közlemények, nyilatkozatok
Nyilatkozat
Közlemény
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Passiójáték a budaörsi Kőhegyen
Tihanyi textiltárlat
Könnyű nyári sütemény
A vasárnap igéje
A legnagyobb öröm
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Gyermekvár
Kedves Gyerekek!
Cantate
"Minden jó forrása"
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2006 27 A "Szentlélek hárfája"

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster