A hét témája

Szélrózsa Szolnokon

Hozzászólás a cikkhez

1996 és 2006. Akárhogy is nézzük, ez tíz év! Felnőttünk, legalábbis ezt mondják. Többen is lettünk, hiszen ezt akartuk! A Váralján még tapasztalatlan kezdeti lépések egyre bátrabbakká és erőteljesebbekké váltak. A tíz év alatt hol zsákutcába kerültünk, hol hidat kellett vernünk, hol sírtunk – örömtől vagy szomorúságtól –, sokszor nevettünk: magunkon, másokon, egymáson. Váralján tényleg még csak kerestünk, „Kit kerestek?” És szerintem sokan mondhatjuk, hogy megtaláltuk.

Aztán Bodajkon, mint aki nagyon tudja, hogy mit is akar, vallottuk, hogy „nem a meghátrálás emberei vagyunk”, dacoltunk porral, hajnali tejeskocsival, feszítettük a hálót hal helyett. Nem hátráltunk meg. Annyira fellelkesített a résztvevők öröme és csillogó tekintete, hogy nem is volt kérdés, lesz-e következő.

Debrecenben a bátrak határozottságával az „Itt vagyok, engem küldj!” természetes volt. Csak jöttek és jöttek, bármilyen messze is voltunk. Kerékpárral, gyalog, busszal. Akkor már mindannyian sejtettük, hogy valami elindult, és ha nem lenne, hiányozna. Bekerültünk a köztudatba. Újabb és újabb arcok, újabb és újabb kihívások.

A mobiltelefon is elterjedt, és ötletadó lett: „Hívásod van!” Kismarosra hívtak. Nem csak telefonon és nem csak akkor. Együtt átélni, együtt hallgatni, elmondani a másiknak, megtapasztalni, hogy mások is hallják. A találkozás öröme, a játékok, az elcsendesedések, akár félhomályban, sötétségben, akár világosságban. Mert valljuk be: biztonságosabb a fény. „Te is tudod, mert ott voltál, hogy elég egy parányi gyertya fénye a mindent elborító vak sötétségben…”

„A világ világossága” Tatán. Aki tovább lendíthet, feltölthet. Hozzásegített ahhoz, hogy rádöbbenj, igen, szükség van rád. És ha nem hiszed, hát tudd meg, hogy ezt mondta: „Tenyerembe véstelek”. Tud rólad és rólam. Ülj le, pihenj kicsit, fújd ki magad, és készülj fel a találkozásra!

Tíz év, több ezer arc. Mindannyian, akik ott voltunk, benne voltunk akár résztvevőként, akár szervezőként, mondjuk együtt: boldog születésnapot, Szélrózsa! Az ünnepelt sok lehetőséget adott már nekünk – és vannak még tartalékai.

(Forrás: Szélrózsa információs füzet)

Csoszánszky Márta

::Nyomtatható változat::