Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) legáltalánosabb érvényű jogszabályai a konvenciók (ilyen például az emberi jogok deklarációja, a nők vagy a gyermekek jogainak megfogalmazása és így tovább). 2006. december 13-ig hét ilyen minden tagállamra kötelező egyezménye volt az ENSZ-nek. Ekkor egészült ki ezek sora egy nyolcadikkal, amely a „Fogyatékossággal élő személyek jogairól” szól.

Nagy jelentőségű, hogy a magyar Országgyűlés június 25-én ellenszavazat és tartózkodás nélkül törvénybe iktatta ezt az egyezményt és a hozzá kapcsolódó fakultatív jegyzőkönyvet. Egyben elfogadták e két dokumentum magyar nyelvű fordítását is, amely ugyancsak olvasható a parlament honlapján (www.mkogy.hu; az iromány száma: T/3331).

Akik jártasak a sérült emberek nemzetközi mozgalmában, és ismerik a velük kapcsolatos szemlélet fejlődésének utóbbi évtizedeit, tudják, hogy a korábbi hozzáállás – amely a fogyatékos emberek problémáit egészségügyinek tekintette, megoldásukat pedig a jótékonykodás keretében kereste – mára gyökeresen megváltozott. A sérült emberek esélyegyenlőségének biztosítása a társadalmi beilleszkedés területén emberjogi kérdés. Hátrányos megkülönböztetésük az élet bármely területén (így az egyházban is) szigorúan tilos. Lehetőséget kell adni az őket érintő intézkedések meghozatalában való részvételükre a „semmit rólunk nélkülünk” alapelv következetes alkalmazásával.

Ezt a jogszabályt a diakóniai munkában is alkalmazni kell, tudva, hogy megsértése ellen az érintettek jogorvoslattal is élhetnek. Krisztus népét azonban az állami és nemzetközi törvényeknél jobban kötelezi a fogyatékos személyek közösségeikbe való befogadására, jogaik tiszteletben tartására Isten minden értelmet meghaladó szeretete.

Dr. Gadó Pál, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének alelnöke, a Piliscsabai Evangélikus Egyházközség presbitere

::Nyomtatható változat::