Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

A Déli Egyházkerület lelkészei immár harmadszor töltekezhettek fel közösen a Balatonszárszón tartott szokásos munkaévkezdő konferencián augusztus végén. Idén a lelkigondozás témakörében próbáltunk elmélyülni. Nagy várakozással készültem erre a találkozóra, hiszen mai világunkban egyre több a segítségre vágyó, lelkileg és testileg sérült ember.

Dr. Hézser Gábor pasztorálpszichológus tartotta az előadásokat, gondolatébresztőket. Arra próbált rávezetni bennünket, hogy bár sok ember várja tőlünk a segítséget, törekednünk kell arra, hogy alkalmatlanokká ne váljunk erre a szolgálatra.

Megvizsgáltuk magunkat: kik is vagyunk? Milyen minőségben vagyunk jelen egy-egy beszélgetésben, helyzetben? Érdekes megfigyeléseket tettünk: a legtöbben elsősorban apának, anyának, férjnek, feleségnek vagy gyermeknek tartják magukat, és csak ezután következik lelkészi mivoltuk. Tehát amikor lelkipásztori beszélgetést folytatunk valakivel, akkor ugyanúgy apák, anyák, férjek, feleségek vagy gyermekek vagyunk, mint akik velünk szemben ülnek.

Nem arra törekszünk, hogy a szószék magasságából, messziről „leprédikáljunk” valakit, mintegy ítéletet hirdetve felette, hanem őt meghallgatva, megértve próbálunk segíteni rajta.

Mindenkinek éreznie kell: Isten teremtményei vagyunk, megváltásra szoruló, bűnös emberek. Lelkigondozók és lelkigondozottak egyaránt Isten kegyelméből, Krisztus által megváltottan élünk ebben a világban. Küldetésünk pedig az, hogy jól gazdálkodjunk a ránk bízott talentumokkal.

Az előadó próbált minket rávezetni arra, hogy miként alakíthatunk ki helyes időbeosztást, kiemelve: nagyon fontos, hogy saját magunkra is szánjunk naponta egy órát. Úgy tudjuk kiküszöbölni a túlterheltség, a kiégés veszélyét, ha van koncepciónk, és rendszeresség, céltudatosság jellemzi a munkánkat, életünket.

Kis csoportokban beszélgetve próbáltuk megoldani a kapott feladatokat, miközben jobban meg is ismerhettük egymást. Komoly és tartalmas beszélgetések éppúgy voltak, mint szívből jövő kacagások, viccek, feszültséget oldó énekek és erőt adó áhítatok.

Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes olyanokat kért fel az áhítatok megtartására, akik valamiképpen „újak” a Déli Egyházkerületben. Így került sor Németh Zoltán, Szabó Lajos, Ponicsán Erzsébet és az angliai tanulmányútról hazatért Cserháti Sándor szolgálatára.

Megdöbbentem azon a tényen, hogy az egészen fiatal lelkészi gárda már napi rendszerességgel végez lelkigondozói szolgálatot fiatalok, egyetemisták, kórházban fekvő betegek körében. Sok értékes beszámolóval gazdagítottak bennünket, idősebbeket.

Sajnos a lelkigondozói munka nem olyan, mint a házépítés, hogy egyszer kell csak vele foglalkozni, és kész. A problémák újra és újra jelentkeznek, néha komoly konfliktusok is kialakulnak; kezelésükhöz külső segítőkre is szükségünk van.

Ennek a konferenciának nem az volt a célja, hogy mindent megoldjunk; nem oldottunk meg semmit. Inkább a tudatos egymásra figyelés, a segítő beszélgetések kerültek előtérbe.

Jó volt együtt lenni ritkán vagy rég nem látott kollégákkal, megismerni a fiatalabbakat, együtt énekelni Lupták György, Aradi András, Smidéliusz Gábor és Aradi György segédletével. (Számomra különösen is örvendetes volt, hogy finn kolléganőm, Tuula Pohjalainen-Vinko is éppen Balatonszárszón tartózkodott, és egypáran beszélgethettünk vele finnül.)

Gáncs Péter püspök úti áldásával, hasznos információkkal és az egymásért való imádkozás feladatával indultunk hazafelé.

A pasztorálpszichológiai témákat feldolgozó konferencia Hézser Gábor által összeállított segédanyagai letölthetők a Déli Egyházkerület honlapjának, a Déli Harangszónak – http://del.lutheran.hu – a „Segédanyagok” nevű rovatából.

Koskai Erzsébet

::Nyomtatható változat::