Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget. Mt 9,35 (Zsolt 71,20; Lk 17,11–19; Róm 8,/12–13/14–17; Zsolt 78,1–31) Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind. Azóta is járja a világ útjait. Így jutott el ma hozzám is, és hirdette nekem evangéliumát. Áldjad, lelkem, az Urat, mert Jézus nem hagyott ki engem sem, amikor Isten szeretetét meghirdette! S ha ő hozzám is elérkezett, akkor én is gyógyulok betegségeimből, bűneimből. Ám Jézus nemcsak egyes emberekhez jött, hanem „falvakba, városokba”, ezért hiszem: engem azért szólított meg, hogy rajtam keresztül másokhoz is eljusson, és közösségeink betegségeit is meggyógyítsa.

Rátekintenek arra, akit átdöftek. Zak 12,10 (Jn 19,5; 2Tim 1,1–6/7/; Mt 15,29–39) Uram, szeretném, ha ma is egész nap rád tekintenék. Amikor nélküled a könnyebb utat választanám. Amikor magamat elviselhetetlennek, menthetetlennek tartom. Amikor tehetetlennek érzem magam, és akkor is, amikor sikereim rózsaszín ködében úszom. Hadd lássam megkínzott, összetört testedet, hogy merjem vállalni én is a küldetésemet; hogy végtelen szereteted megszabadítson; hogy észrevegyem: a te tehetetlenséged többet ér minden tettemnél!

Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem. Zsolt 16,2 (Mt 26,33–34; Jn 9,24–38/39–41/; Mt 16,1–12) Nem merek úgy beszélni, mint Péter vagy mint a zsoltáros. Tudom, hogy ma is keresni fogom a szépséget, az örömöt, a jót. Ma is belefeledkezem saját dolgaimba, saját céljaim formálnak ma is engem. Mégis szeretném elmondani, hogy minden, ami valóban jó és értékes, mind benned, általad és tőled való, Uram. Áldalak ezért. S kérlek, hogy amikor a sajátom felé fordulnék, tekintsen rám is szelíd szemed.

Láttad, hogy úgy vitt téged Istened, az Úr, ahogyan fiát viszi az ember. 5Móz 1,31 (Jn 16,27; Filem 1–16/17–22/; Mt 16,13–20) Uram, megvallom, hogy nem mindent láttam. Nem mindig vettem észre, hogy jelen vagy. Nem mindig vettem észre, hogy meghallod, amikor kiáltok. Tudom, azért van ez, hogy végre felnőtt legyek. Néha mégis úgy érzem, túl mélyre engedtél. Segíts, hogy akkor is bízzam benned, amikor nem látom erős karodat! Hogy ezekben az időkben különösen ne feledjem azt, amit értem Jézus Krisztusban tettél.

Vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért? Jak 2,5 (Ézs 11,4a; 1Krón 29,9–18; Mt 16,21–28) Áldjad, lelkem, az Urat, mert engem kiválasztott és elhívott. Sokszor küszködöm középszerűségemmel, külső-belső hibáimmal. Most tudom, hogy mégis értékes, különleges vagyok, mert Isten, aki kiválasztott, keresztségemben elhívott, értékes és különleges. Amikor pedig vezető szerep jut nekem, amikor tekintélyt kapok, hadd jusson mindig eszembe, hogy ez nem az enyém, hanem a bölcs és hatalmas Istené, aki engem, szegényt, kiválasztott és elhívott.

A százados ezt felelte: „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám.” Mt 8,8 (Zsolt 119,114; Jn 13,31–35; Mt 17,1–13) Áldjad, lelkem, az Urat, mert ma is hajlékomba jött. Nem törődött azzal, hogy nap közben, az autóbuszon és a munkahelyen, a boltban és odahaza annyi indulat, annyi aggódás, annyi önzés szennyezte gondolataimat. Nem törődött azzal, hogy a rohanás közben, fájó végtagjaimmal már nem volt igényem kitakarítani, felkészíteni a lélek otthonát. Eljött, szólt, és szava hatalmas erejű: megtisztít és felkészít az ünnepre.

Pál írja: Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. Fil 3,12 (Hab 2,4; 2Thessz 2,13–17; Mt 17,14–21) Megragadott, és nem tudok többé úgy élni, mintha nem ismerném. Megragadott, hiába kerestem kerülő utakat. Megragadott, és most már tudom, hogy minden erőfeszítést megér az igeolvasás és az imádság, az istentisztelet és a testvéri közösség, mindaz, ahol és amikor megragadhatom Jézust, mindaz, ami a cél felé vezet. Mert még nem vagyok a célnál. Szombat van. Törekszem úgy rendezni a hétvégémet, hogy a Jézussal való találkozás helyet és időt kapjon benne.

Bencze András

::Nyomtatható változat::