Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

A néphagyományban fontos szerepet töltenek be a Mária-ünnepek. Szűz Máriát az asszonyok oltalmazójának tartják. A naptár lapjain a külföldről átvett női nevek áradatában is divatos maradt a Mária név. Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa a Máriával összefüggő, de más elnevezésű ünnepnapoknak is alapos ismerője.

– Már a felsorolásba is beleszédül az ember. Lehetetlen minden Máriához kapcsolódó napot, ünnepet felsorolni. Melyek a legnagyobbak, a legrégebbiek?

– A nemrég ünnepelt Nagyboldogasszony napja – augusztus tizenötödike – a legrégibb ünnepünk. Ezen a napon Mária mennybemenetelére emlékezik az egyház. Ősi, úgynevezett parancsolt ünnep, mert Szent István az országot Szűz Mária oltalmába ajánlotta. A „Boldogasszony” elnevezés mögött a kutatás kereszténység előtti istenanyát sejt. Sokfelé búcsúnap; régebben ilyenkor – például Hadikfalván, Bukovinán – háromnapos táncmulatságot rendeztek a fiatalok. Más tájakon is a mulatságnak, az ismerkedésnek adott alkalmat ez az ünnep. Palóc vidékeken a gyerekágyas asszony fekhelyét még ma is Boldogasszony ágyának nevezik – magyarázza a néprajzkutató.

– Következik Kisboldogasszony…

– Ne siessünk. A két ünnep közti időszakot, „két Boldogasszony közét” szerencsésnek tekintették, különösen az asszonyi munkát illetően. Ilyenkor ültették a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek, és az összes tojásukat kiköltsék. Szeptember nyolcadika, Kisasszony – más néven Kisboldogasszony – napja Szűz Mária születésnapja. Az országban, sőt az egész magyar nyelvterületen kedvelt búcsújáró nap. A katolikus egyház szerint aki felkeres egy búcsújáró helyet, és ott gyón, áldozik, imádkozik, az megszabadul bűneitől, és halála utáni szenvedése is megrövidül a tisztítótűzben.

– Ha már a búcsúkat említi: gyerekkori emlékeinkből céllövölde, mézeskalács, vásár képe ugrik be…

– Kétféle búcsú van. Az egyik, amikor a hívők zarándoklatokkal felkeresik a búcsújáró helyeket; a másik az úgynevezett templombúcsú. Ez utóbbit évről évre annak a tiszteletére tartják, akinek nevére szentelték a templomot. Több mint kétszáz templomot szenteltek Kisboldogasszony, Kisasszony tiszteletére. A templomi búcsú jó alkalom arra, hogy a rég nem látott családtagok találkozzanak, és a fiatalok táncmulatságban vigadhassanak. A templom után a rokonokhoz mennek enni, inni, mulatni. A falusi búcsúkat – a gyerekek örömére – felkeresik a vásárosok is.

Kisasszony napjának hajnalán a hívő asszonyok – főleg búcsújáró helyeken – kimentek a napfelkeltét várni. Úgy vélték, akinek „érdeme van rá”, a fölkelő napban megláthatja Máriát, sugarai rózsát szórnak. A magyar néphagyományban is él ez a hit, de csak az láthatja meg Máriát, akinek érdeme van rá – utal a vallásos folklórra Tátrai Zsuzsanna.

– Ezzel azonban még nem ér véget a Mária-ünnepek sora.

– Szeptember tizenkettedike Mária napja, sokan ekkor tartják névnapjukat. Viszonylag új ünnepnek számít, hiszen csak a tizenhetedik század végén kezdték el ünnepelni, 1683-tól, Bécs felszabadulása után. A hagyomány szerint Bécs ostroma alatt Lipót császár és udvara elmenekült Passauba. Az uralkodó a kapucinusok Mariahilf-kolostorának kegyképe előtt imádkozott a győzelemért. A győzelem után ez a kép, a Segítő Boldogasszony képe másolatokban oltárképként, búcsújáró helyek kegyképeként terjedt el.

MTI

::Nyomtatható változat::