Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A templom és az egyházközség kétszáz éves fennállásáért adott hálát múlt szombaton a győrszemerei gyülekezet. Az ünnepi istentiszteleten Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiai szolgálatot Kiss Miklós, a Győr-Mosoni Egyházmegye esperese és Karsay Lajos, a gyülekezet lelkésze végezte.

A szemerei egyházközségnek 1807-től vannak hivatalos feljegyzései; ekkor lépett az anyagyülekezetek sorába. Ebben és a templom építésében döntő szerepet vállalt Matkovich Pál ügyvéd, egyházkerületi felügyelő. Régóta fájt neki, hogy Szemerén, ahol szabad idejét szokta tölteni, nincs evangélikus templom, ezért úgy döntött, hogy saját költségén, közvetlenül lakása szomszédságában templomot építtet. Alapítólevéllel, majd később végrendeletileg is gondoskodott a lelkészi, illetve tanítói állások fenntartásáról. A templomot 1807. november elsején szentelték fel.

Ittzés János Jeremiás siralmai 3,22–26 és 31–32 verseit választotta igehirdetése alapigéjéül. Isten népe örömének egyedüli forrása – kezdte a püspök – Isten szeretete, amelyet Jézus Krisztusban mutatott meg maradéktalanul. Ez a végtelen isteni szeretet az evangéliumból hangzik felénk. Azért volt fontos elődeinknek a templom felépítése, hogy a jó hír ne halkuljon el, hanem folyamatosan hangozhasson az evangélium. Ezen az ünnepen azonban azt is reálisan kell látni, hogy csak Isten kegyelmének köszönhető, hogy nincs még végünk. Az Úr most is felajánlja a megtérés lehetőségét – fejtette ki az igehirdető. „Az ünnepnek végül van egy sajátos, mai üzenete is. Ma is szükségünk volna olyan őrállókra, akik – mint elődeink – meghallják Isten szavát, és tudásuk, lehetőségük legjavát adva szeretnének használni egyházunknak” – fejezte be igehirdetését Ittzés János.

A hálaadó istentisztelet úrvacsorával és közgyűléssel folytatódott, majd szeretetvendégséggel ért véget.

K. M.

Regionális hozzárendelés:

::Nyomtatható változat::