e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Minden, ami él, mozgásban van. Nézzünk meg egy másfél éves kisgyermeket! Egy pillanatra se nyugszik: fut, elesik, feláll, mászik mindenhova. Lássunk egy ötvenéves embert! „Rohan” egész nap: ágyból fel, autóba be, lifttel fel, karosszékbe be, lifttel le, autóba be, karosszékbe be. Sajnálatos módon a mai ember rendkívül keveset mozog, vagy pedig egyhangú, monoton mozgást végez, ami nemhogy jótékony hatású lenne, hanem inkább gerinc- és lábproblémákhoz vezet. A gyerekek is egyre kevesebb időt töltenek mozgással; helyette a televízió és a számítógép „köti le energiáikat”…

Tudjuk, hogy a szabad levegőn, jó kedvvel végzett mozgás csak adhat mindenkinek: még több energiát, jókedvet (boldogsághormonok), edzett szívet, jó vérkeringést, erős csontokat, kreatív gondolatokat, ellenálló immunrendszert.

Egészségünk megőrzése vagy visszanyerése érdekében (bármely korcsoporthoz tartozzunk is) hetente három-négy alkalommal be kell iktatnunk életrendünkbe egy-egy olyan órát, amikor a saját vérmérsékletünknek tetsző mozgásformát végzünk egyedül vagy a családunkkal, barátainkkal közösen.

A mozgás lehetőségei korlátlanok. „A láb mindig kéznél van.” Aki évek óta nem sportolt, annak célszerű gyaloglással, sétával kezdenie. Szükséges eszközök: kényelmes lábbeli, az évszaknak megfelelő nadrág és felsőruházat, karóra. Hogy ez utóbbira miért van szükség? A legegyszerűbb kezdet lehet, hogy kilépünk a kapun, és elindulunk valamelyik irányba az utcában, fél óra séta után pedig megfordulunk, és hazamegyünk. Máris megvan az egyórás sétánk. Közben lehet nézelődni, gondolkodni, agyat szellőztetni, a sétatárssal beszélgetni. Egyet nem lehet csak: megállni.

Határtalanul szép és felemelő érzés a természetet járni, figyelni a növények évszakonkénti ruhaváltását, hallgatni a madarak énekét. Ha nagyon messze van a lakhelyünktől a háborítatlan természet, keressünk egy parkot vagy kertes városrészt, és ott gyalogoljunk.

Lehet a választott mozgásforma valamiféle labdajáték, amikor együtt a barátokkal egy kisebb-nagyobb gombóc után futkosunk: foci, kézilabda, röplabda, tenisz, tollaslabda. Ezek – általában heti két alkalommal gyakorolva – már ki is teszik a heti mozgásadagunk felét. Persze az sem mellékes, hogy e sportos játékok révén ápolhatjuk baráti kapcsolatainkat, illetve új közösségre is lelhetünk. Ki-ki találhat a lakóhelyén olyan csoportokat, melyek általában iskolai tornatermekben gyűlnek össze hetente egyszer-kétszer (öregfiúk focicsapata, asszonytorna, kismamajóga és így tovább). Ha még nincs ilyen a közelben, legyünk mi a kezdeményezők!

Segítségül hívhatjuk a víz erejét is, és hódolhatunk az úszás iránti szenvedélyünknek, bár az uszodába járás már némi anyagi vonzattal is jár (a belépőjegy ára, az odautazás költsége). Továbbá míg nyáron jólesik csobbanni egy tóban vagy folyóban, télen meglehetősen nagy elszántságot igényel az uszodai átöltözés, hajszárítás körüli hercehurca. Azonban megéri a ráfordított energia.

Kevesebb helyen űzhető, de feltétlenül megemlítendő még az evezés és a szélvitorlázás is.

Hódít továbbá a kerékpározás. Kicsi és idősebb egyaránt szívesen tekeri a biciklit, persze nem mindegy, hogy hol. Míg falun bejáratott és olcsó közlekedési eszköz a kerékpár, a légszennyezettség és a nagy közúti forgalom miatt a városokban nem életbiztosítás nyeregbe pattanni. Jó szívvel ajánlható azonban az egyre inkább elterjedő kerékpárútvonalak használata; ezeken hajtva a drótszamarat biztonságosan és csodás új tájakat megismerve gazdagodhatunk testileg-lelkileg. Hiszen ez a célja minden mozgásnak: a természettel és önmagunkkal való testi-lelki harmónia megtalálása.

Bogdányi Mária

::Nyomtatható változat::