Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Ami döntően jellemző rá: „a legek hídja”. Nemcsak a viadukt számokban kifejezhető adatai tükrözik ezt, hanem az is, hogy csodálatos környezetben kanyarog, és szinte az egész Balatonra gyönyörű kilátás nyílik róla. Hossza közel két kilométer, legmagasabb pontja a terepszinttől nyolcvannyolc méter. Kivitelezési költsége több mint 41 milliárd forint volt; három évig épült.

Ám egyúttal a korlátozások hídja is. Fel kell hívni rá az autósok figyelmét, hogy senki se álljon le rajta gépkocsijával ámuldozni – még néhány percre sem, hiszen leállósáv nincs, emiatt pedig balesetveszélyes lehet a lassítás is. Fontos tudnivaló az is, hogy a Balaton déli partja melletti pályarészen (Sóstó és Nagykanizsa között) nincs üzemanyagtöltő állomás; tanácsos ellenőrizni a tartály állapotát, mielőtt valaki felhajt a viaduktra.

Talán magyarázza, hogy a völgyhíd miért az autósoké, hogy megépítésével a Balaton teljes déli partján való gyorsabb közlekedést szerették volna előmozdítani. Kárpótlásul a biciklisták és a gyalogosok az ünnepi átadás előtt kipróbálhatták az autópálya új szakaszába épült völgyhidat, és gyönyörködhettek a páratlan szépségű kilátásban. Mégis, ez egyszeri alkalom maradt, és a völgyhíd az autósoké! De meditációm evangéliumi jellege abban rejlik, hogy vezet alatta keresztút…

Már az építkezés idején is élhettünk ezzel a lehetőséggel: feleségemmel átmentünk autóval a völgyhíd alatti keresztúton, hogy szülőfalum templomában a kereszt titkáról szólhassak. Azért volt „izgalmas” az áthaladás, mert roppant súlyú – hatszáz tonnás – elemek tornyosultak felettünk. Ugyanakkor érzékeltette velünk: Jézusnak a kereszten a több száz tonnás betonelemeknél súlyosabb bűnterhet kellett hordania, hogy kárhozatos súlya ne szakadjon ránk. Így hordozta helyettünk, értünk és miattunk „a világ bűnét” (Jn 1,29).

A csodálatos panorámát kínáló kőröshegyi völgyhídról csak gyorsan közlekedő járművekből lehet rápillantani a magyar tengerre. Kell egy bizonyos „anyagi bázis” (autó), hogy valaki eljusson erre a magaslatra, és gyönyörködhessen Isten teremtett világának szépségében.

Ötven évvel ezelőtt kerékpárommal a szárszói missziói körzetet járva gyakran megálltam a Balatonföldvárról Szárszó felé vezető emelkedő csúcsán, ahonnét a tél végi naplemente sugarai bearanyozták a keresztformára repedt jégtáblák közötti víztömeget. Vittem nehezebb utakon is – kerékpártempóban – az evangélium üzenetét, amelyet azon a tél végi naplementén a Balaton jege elém rajzolt és az ige szívembe vésett.

Ma a völgyhídon át gyorsabban lehet eljuttatni az örömhírt az emberekhez. De eközben nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az igazi „összekötő híd” számunkra a Megfeszített keresztje.

Jézus mint jó pásztor azonban nemcsak füves legelőkön vezet át bennünket, hanem elvezethet azokhoz is, akik a mellékutak rögös talaján vagy szakadékba zuhanva tengetik életüket. Bizodalmas és engedelmes hittel mehetünk vele bátran – akár „hídszolgálati útra”, akár a mélységben kanyargó keresztutakra –, mert ő élő Úrként velünk vándorol!

Szimon János

::Nyomtatható változat::