Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

A történelmi eseményekben és emlékekben gazdag városok múltját rendre át- meg átszövik érdekesebbnél érdekesebb legendák és mondák. Nincs ez másképp Visegrád esetében sem. Így fordulhatott elő, hogy híres 13. századi lakótornyát a Szent László által 925 esztendeje, 1082-ben fogságba ejtett és tömlöcbe vetett Salamon királyról nevezte el a népi emlékezet – holott eredetileg az ispáni várban raboskodott az egykori magyar uralkodó.

A szellemi és az épített örökség mellett Visegrád a táj szépségével is foglyul ejti látogatóit, hiszen ki nem csodálta még meg a Dunakanyar fenséges panorámáját a fellegvárból? Ez utóbbit a Salamon-toronnyal egy időben építtette IV. Béla és felesége, Mária királyné. Visegrád 1323-ban vált királyi székhellyé, vagyis mai értelemben fővárossá, és ekkortól indult meg a Duna partján fekvő királyi palota kiépítése is. Károly Róberttel, Nagy Lajossal és Mária királynővel kezdődött az építkezés, majd Luxemburgi Zsigmond és Corvin Mátyás uralkodása alatt teljes pompájában virágzott a palota, hogy azután átadja helyét a török időktől bekövetkező pusztításnak és pusztulásnak.

Az épületegyüttes régészeti feltárása a 20. században kezdődött meg, a műemlékvédelmi szempontok mellett az emberi szépérzéket is figyelembe vevő rekonstrukció pedig a millennium időszakában kapott új lendületet. A munka azóta sem állt meg: többek között az egykori palotakápolna feltárása és rekonstrukciója napjainkban is zajlik.

A királyi rezidencia eredeti templomát Károly Róbert alapította, majd Zsigmond-kori felújítását követően a ferencesek birtokába került. A második, a palotaegyüttes szerves részét képező kápolna – melynek alapfalai most is láthatók – a 14. század végén épült. Végső formáját Mátyás király alatt nyerte el, amikor is 1476 és 1484 között késő gótikus stílusban alakították át. Ennek során a teljes berendezést kicserélték.

Az épületet egykoron bordás keresztboltozat fedte, a gótikus stílusra olyannyira jellemző mérműves ablakai voltak, padozatát színes padlócsempe borította; ennek töredékei láthatók a múzeumi anyagban. A hófehér alabástromból faragott főoltár mellett két mellékoltár, szószék, valamint a szentélyből nyíló sekrestye szolgálta a hitéleti célokat. Maga Mátyás király az e fölött található királyi oratórium ablakán át követte a misét. A festett oltárkép mellett mennyezetfreskók és szentek szobrai díszítették a sűrűn aranyozott, itáliai kőfaragók által vörös márványból kiképzett templombelsőt.

Beatrix királyné egy firenzei hangszerkészítő mesternél rendelte az ezüstsípokkal ékesített orgonát, melyet a kápolna oldalfalán levő erkélyen helyeztek el. A mészkőből faragott orgonakarzat-tartó konzolok a palota pincehelyiségében berendezett kőtárban tekinthetők meg. Szintén épségben megmaradt a templom déli kapuívét díszítő vörös márvány dombormű, közkeletű nevén a visegrádi Madonna. Ezt a Salamon-toronyban levő állandó kiállításon tekinthetik meg a város szakrális emlékei iránt érdeklődő látogatók.

Rezsabek Nándor

::Nyomtatható változat::