Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése 2001-ben hozta azt a határozatát, hogy szeptember 21-e minden esztendőben világszerte az erőszakmentesség és a békesség napja legyen. Kofi Annan, az ENSZ főtitkára egyetértett az Egyházak Világtanácsának (EVT) azzal a javaslatával, hogy ez a nap a békéért való imádság nemzetközi napja is legyen. Így az EVT – Az erőszak legyőzésének évtizede elnevezésű programján belül – szeptember 21-ét a békéért való imádság nemzetközi napjává nyilvánította. Tette ezt azzal a szándékkal, hogy a mintegy 340 tagegyházában élő több mint 500 millió keresztényt arra hívja, hogy – szoros együttműködésben a római katolikus hittestvérekkel és a világ minden békére vágyó, jó szándékú emberével – ezt a napot a békéért való imádság, a béke ügyének szolgálata és a békesség megteremtése iránti igyekezet napjaként élje meg. „Ezen a napon tisztelettel tekintünk minden nemzet azon fiaira és leányaira, akik egy békés világért dolgoznak. Bátorítsuk őket, és járjunk szolidaritásban velük! Imádkozzunk értük, és adjunk hálát Istennek értük!” – biztat Samuel Kobia, az Egyházak Világtanácsának főtitkára.

2007-ben az Egyházak Világtanácsa az európai béke és megbékélés napjaként tekint szeptember 21-re, s mintaértékű imádságként Assisi Szent Ferenc imáját helyezi a szívünkre. Assisi Szent Ferenc szép példáját adja a béke iránti vágyakozásnak, a béke megteremtésének és a békés életnek. Felemelő vágyakozása, amely szerint azt kéri Istentől, hogy ő maga is a békesség eszköze lehessen, olyan imádság, amelyhez mindannyian szívvel és lélekkel csatlakozhatunk – sugallja az ez évi békeimanap felhívása.

Hogyan válhatunk a békesség eszközévé? Hogyan csatlakozhatunk az Európa békességéért tartandó nemzetközi imanaphoz? Szeptember 21-én nyilván imádsággal, a világszerte imádkozókhoz és ehhez az ökumenikus programhoz való lelki csatlakozással. A békesség eszközeként élt élet azonban nem szorítkozik egy napra. A krisztusi élet minden értéke azt szolgálja, hogy megmaradjon a békesség a kisebb-nagyobb közösségekben, ha pedig elveszett, újraépüljön a megbékélés útján. Ezt szolgálja az önvizsgálat, a bűnbánat és a bűnbocsánat egyaránt.

Az Egyházak Világtanácsának programja továbbá kreativitásunkra is számít. Arra hív például, hogy tartsunk olyan imádságos istentiszteleteket, amelyek kifejezetten a kisebb és nagyobb közösségünk békességét szolgálják. Szervezzünk huszonnégy órás, virrasztásos vigíliákat, imádságokat ökumenikus közösségben. Rendezzünk olyan közösségi programokat iskolákban, otthonokban, munkahelyeken, amelyek főtémája a béke. Minden eszközzel próbáljunk meg minél több embert bevonni a programokba, hogy minél több keresztény egybehangzó imádsága és aktivitása szolgálja a békét! Építsük ezzel a békesség kultúráját, amely az erőszak minden formáját kizárja a konfliktusmegoldás eszköztárából.

Assisi Szent Ferenc imádsága példázza azt a józan hitet, hogy a békesség megteremtése, az erőszak legyőzése emberi erőfeszítés árán nem érhető el. Ugyanakkor mindez olyan isteni ajándék, amelynek megvalósulásában megtisztelő szerepet kaphat mindenki. Boldogok azok, akik nem a konfliktusokban akarnak győzni, hanem a konfliktusokat akarják legyőzni, és így a béke eszközeivé tudnak lenni.

Az EVT 2007-ben az erőszakmentesség és a békesség ügyének Európára való koncentrálásával fejezi ki testvéri szolidaritását az európai egyházak 3. ökumenikus nagygyűlése iránt, amely a múlt hét végén fejeződött be Nagyszebenben. Az európai integráció gondolatát és folyamatát az 1940-es évek végétől áthatotta a békevágy és a háború újrakezdésétől való félelem. Az európai integráció legnagyobb eredménye éppen a fegyverek hallgatása. Ugyanakkor a közelmúlt és a jelen erőszakos összecsapásai – Balkán, Észak-Írország, Kaukázus, de vannak párizsi és budapesti példák is… –, a személyes, a családi, a regionális, az etnikai és egyéb brutalitások mind azt bizonyítják, hogy sajnos még aktualitása van a középkori itáliai egyházatya imádságának, az EVT programjának és a mi személyes elkötelezettségünknek egyaránt.

A sok háborúságot elszenvedő Boszniában a közelmúltban alakult egy kórus, amelynek neve Pontanima (lelkek hídja). Ez a kórus keresztényekből és muzulmánokból áll, és ahogy ők mondják, „az ellenségeik zenéjét éneklik”. Szarajevó polgármestere ezt a kórust a „megbékélés legszebb ékszerének” nevezte. A magunk helyén igyekezzünk mi is kiérdemelni ezt a címet; kezdjük azzal, hogy ajkunkra és szívünkre vesszük Szent Ferenc imádságát:

Uram, tégy a béke eszközévé,

hogy szeretetet vigyek oda,

ahol gyűlölet van,

hogy megbocsássak,

ahol bűn van,

hogy egyesítsek,

ahol széthúzás van,

hogy igazságot hozzak,

ahol tévedés van,

hogy hitet vigyek,

ahol sötétség van,

hogy örömet vigyek oda,

ahol szenvedés van.

Nem azért, hogy vigasztalódjam,

hanem hogy vigasztaljak;

nem azért, hogy megértsenek,

hanem hogy megértsek;

nem azért, hogy szeressenek,

hanem hogy szeressek;

csak ez a fontos,

mert amikor adunk – kapunk,

amikor megbocsátunk – bocsánatot nyerünk,

amikor meghalunk – új életre kelünk.

Dr. Bóna Zoltán, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára

::Nyomtatható változat::