Ige+hirdető

Aki titeket hallgat…

Hozzászólás a cikkhez

Amíg az egyik felekezet igét magyaráz, a másik (szent)beszédet mond, addig mi, evangélikusok, igét hirdetünk. Tudatos döntés eredménye ez, az ige mértékadó voltát fejezi ki, azt, amit reformátorunk így mondott: „sola scriptura” – egyedül a Szentírás. Mégis ismert a nemzetközi evangélikus gyakorlatban olyan igehirdetés, amely előtt nem olvasnak bibliai szakaszt. Helyénvaló ez? Vagy nincs igehirdetés igeolvasás nélkül?

A prédikáció számunkra azért igehirdetés, mert Isten szavát hirdetjük meg. Ez a mandátumunk, s az Újszövetség tanúsága szerint ez jelenti az éltető igét, amely hitet ébreszt, üdvösséget munkál.

A lelkész feladata, hogy miután felolvasta az adott bibliai szakaszt, azt aktuálisan meghirdesse. Tapasztaljuk, hogy a Biblia gazdagsága végtelen, s egy-egy mondat (néha egy szó) meghirdetése hatalmas, hosszan tartó feladatot jelent. Ugyanakkor azt sem szabad felednünk, hogy az igehirdető mandátuma arra szól, hogy az adott igét a teljes Szentírás kontextusában hirdesse meg. Azaz ne csak egy mondat, egy szakasz, egy fejezet tartalma szólaljon meg, hanem az adott mondanivaló a Biblia teljes összefüggésében, Isten igéjének mindent átfogó egészében.

Három olyan műfaj is ismert a világ evangélikusságában, amelyről szót kell ejtenünk: a kátéprédikáció, az énekprédikáció és a téma-igehirdetés.

A kátéprédikáció tradíciója hosszan visszavezet egyházunk történetében. A kérdés-felelet formájában megfogalmazott hitigazságok, alapvető bibliai üzenetek olyan anyagot kínáltak, amelyek igehirdetésben való megszólaltatásra: tanításra és lelki táplálék továbbadására is alkalmasak voltak. A kátéprédikáció sorra vette ezeket a hittételeket, és alkalomról alkalomra megszólaltatta a keresztény ember számára legfontosabb témákat.

A kátéprédikációt többnyire sorozatban tartották. Ott, ahol egy vasárnap több istentisztelet volt, inkább a délutáni istentiszteletek igehirdetései voltak ilyenek. Ha a két lutheri kátéra gondolunk, a bennük kifejtett igékre és gondolatokra, akkor már magunk elé tudunk képzelni egy ilyen kátéprédikáció-sorozatot: akár a Tízparancsolatról, akár a Miatyánk mondatairól, akár a keresztséggel, úrvacsorával kapcsolatos tanításokról. Magyarországon elsősorban református testvéreink gyakorolják ezt a hagyományt, de adventi vagy böjti sorozatként előfordul evangélikus egyházunkban is.

Az énekprédikáció elsősorban német testvéreinknél ismert, bár hallottam magyarországi német ajkú gyülekezetben is ilyen gyakorlatról. A műfaj lényege, hogy az énekeskönyv egy-egy énekének tematikáját versszakonként vagy témánként sorra véve hangzik fel Isten szava. Ha csupán néhány klasszikus korál példájára utalok, érzik olvasóink, mennyire gazdag, biblikus tartalmú szövegekről van szó: Ki dolgát mind az Úrra hagyja (EÉ 331), Jézus, boldogságom (EÉ 357), A Bárány hordja csendesen (EÉ 370), Áldjad, én lelkem, a dicsőség örök Királyát! (EÉ 57), Ó, drága Jézus, vajon mit vétettél (EÉ 198). Lehetne bőven más példákat is hozni (noha bizonyára nem minden korálunk alkalmas erre, nem minden énekünk rendelkezik az ehhez szükséges mélységgel).

Vannak énekeink, amelyek már önmagukban felérnek egy prédikációval, hiszen bibliai igéhez kapcsolódnak, azt „bontják ki”. (Ezért mondom gyakran hallgatóimnak, hogy az énekeskönyv nemcsak éneklésre való, hanem egyben olvasmányos anyagunk is!) Ismét más énekek ugyan nem kapcsolódnak szentírási történethez, de lényegük szerint igehordozók.

A témaprédikáció ismert hazánkban (bár többnyire csak rejtett módon jelenik meg: akkor, amikor a lelkész ugyan felolvassa a bibliai szakaszt, de csak egy témáról beszél, nem a teljes textusról). A lényege épp az, hogy a Szentírás összefüggésébe helyezve emel ki egy témát, s azt kifejtve hirdeti az igét. Ilyen téma lehet például a teremtés, a megváltás, a szeretet, az imádság, a kegyelem. Fontos, hogy ne emberi gondolatok gyűjteményévé váljék az ilyen prédikáció, hanem a téma valóban az ige koncentrált megszólaltatását segítse elő, és bibliai összefüggéseket tárjon fel. (A témaprédikációval legközelebb részletesen foglalkozunk.)

Lehet-e bibliai alapige nélkül prédikálni? – ez volt az alapkérdésünk. Igen, lehet, ha a prédikáció valóban Isten igéjének meghirdetése, az élő Ige – Krisztus – megszólaltatása. Az evangélikus igehirdetés lényege és alapkritériuma ez: Krisztust prédikálni. Ha egy-egy téma, kátéanyag vagy ének erre ad lehetőséget, akkor az valóban igehirdetés.

Hafenscher Károly (ifj.)

::Nyomtatható változat::