evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Kedves Gusztos Úr! Az Ön logikáját követve a pártpolitika is magánügy. (A magyar viszonyokat tekintve persze lehet, hogy egyre inkább az lesz.) És ad absurdum: magánügy akár a Magyar Gárda, akár a rendőrség működése is, hiszen egyik sem kényszersorozással gyűjt tagokat.

Mindez – tudom – komolytalan. Éppen ezért kérem, a jövőben szíveskedjék különbséget tenni a vallás és a vallásgyakorlók között. Mert hogy ki gyakorolja a vallását, ki nem: az pont olyan magánügy, mint az, hogy ki áll be a gárdába, vagy ki megy el rendőrnek. De hogy miként gyakorolja valaki a vallását, az éppúgy nem magánügy, miként az sem, hogy a rendőr hogyan jár el igazoltatáskor. És amint az sem magánügy, hogy milyen legális fegyveres testületek működnek az országban, nem magánügy, hogy a vallásgyakorlásnak milyen szervezett formái vannak, illetve az egyházak és más vallási közösségek közügyekről hogyan nyilatkoznak, miként töltik be szerepüket a társadalomban.

Tisztelettel:

Véghelyi Antal (Budapest)

::Nyomtatható változat::