Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Annak, hogy Cházár András evangélikus ügyvéd személye és munkássága mennyire nincs benne a köztudatban, egyik bizonyítéka lehet az is, hogy csak kevesen ismerik vezetéknevének helyes kiejtését: e sorok írója a budapesti Cházár András utcát útba ejtő autóbuszon nemegyszer hallotta már „cázár” alakban, noha a helyes forma „császár”. Hogy ki volt Cházár András (1745–1816)? A Siketnémák Váci Országos Királyi Intézetének egyik igazgatója szerint olyasvalaki, akit „… elfeledtek honfitársai, bár valamikor régen még az idegenben is híre volt nevének”. Borbély Sándornak e múlt század elején tett megállapítása 2007-ben azért túlzásnak tűnhet, hiszen – hogy mást ne mondjunk – ma már két országban is található Cházár-emlékszoba…

A magyarországi emlékszoba – korántsem meglepő módon – Vácott tekinthető meg, a Cházár András által 1802-ben alapított siketnéma-intézetben, a ma már nevét viselő „többcélú közoktatási intézmény”-ben. Határainkon túli emlékszobáját pedig a napokban avatták fel szülőfalujában, a szlovákiai Jólészen (Jovice). A településen már 1995 óta emléktábla jelölte a felújított és a helybéliek által büszkén mutogatott szülőházat; az épületben kialakított emlékszobát pedig szeptember 22-én szentelte fel Beer Miklós váci római katolikus püspök. Itt kapott helyet többek között Jakab Miklós református lelkésznek (1912–2002) a képe és két dolgozata is, aki elsősorban a vakok és siketek pásztora volt. (Utóbbiaknak 1937-től Budapesten jelnyelven hirdette az igét.)

Jólész falu 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. A kúriát, amelyben Cházár András született – s amelyhez később hozzáépítették a helység kultúrházát – valószínűleg a család építtette a nemesi oklevéllel járó birtokok használatának díjából. Miután a Cházár család kihalt, az épület adományozással a római katolikus egyház tulajdonába került. Ezután falai között iskola létesült, s az intézmény a második világháború után is itt működött. Falán emléktáblát helyeztek el 1902-ben, a siketnéma-oktatás megindulásának századik évfordulóján, majd 1995. szeptember 21-én, Cházár születésének 250. évfordulója alkalmából.

Hazánk lakosságának megközelítőleg tíz százaléka szenved valamilyen mértékű halláskárosodásban, a súlyosan nagyothalló, illetve siket emberek száma 360 ezer fő körül van. A Magyarországon élő siketek és nagyothallók sokat köszönhetnek a kétszázhatvan éve született evangélikus ügyvédnek és megyei főjegyzőnek, aki elhatározta, hogy – idézzük – „a mások nyomorúságát fogom enyhíteni, hogy a magamét felejtsem!”

1. január 27-én hétezer példányban és három nyelven nyomtatta ki Cházár azt a „kérlelő levelet”, amellyel a hazai siketoktatásért szállt harcba. Idézte ebben a Példabeszédek könyve 3. részének 27. versét, hozzátéve híressé vált mondását: „Nem tudván élhetsz-e a nap leszálltáig? Tégy jót a Némákkal, Élted vég fogytáig!” Ő azután ennek szellemében is élt és dolgozott.

Cházár Andrásnak köszönhetően nyithatta meg tehát kapuit Vácott hazánk – már említett – siketeket oktató első iskolája. A siketek első érdekvédelmi szervezetét, a Cházár András Siketnéma Otthont pedig épp száz éve, 1907-ben alapították meg Oros Kálmán betűszedő vezetésével. Az országos siketnémaotthon 1952-től Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (Sinosz) néven működik tovább. A Siketek Sportklubja is idén jubilál, működését kilencvenöt esztendeje kezdhette meg.

Gazdag Zsuzsanna

::Nyomtatható változat::